Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 17. (Szeged, 1990)
III. Kollektív emlékezés
17. Kulturális élet „Karlovkai lágerban jóformán semmiféle kulturális élet nem volt. Egyszer vagy kétszer volt műsoros előadás, amit a foglyok tartottak, de ezeknek nagyon alacsony színvonala volt. Volt a lágerben zenekar is, ezek a maguk készítette hangszereken játszottak. Nyelvtanulás nem volt szervezett, mindenki maga szorgalmából tanult, mert rávitte a kényszer. Mozi nem volt, vezetékes hangos híradó volt, amiben orosz zenét sugároztak.” 1946. május 1-én reggel, mivel ünnep volt, nem volt ébresztő, mindenki alhatott ameddig akart. Gyönyörű szép tavaszi reggel volt, és egy pesti operaénekes a lágerudvaron elkezdte énekelni azt a dalt: „Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát” és azt a dalt: „Odahaza nyílik már a szarkaláb a réten”, — erre a barakkokból a foglyok kijöttek és zokogtak az udvaron és vele együtt énekeltek. Megalakult egy énekkar is, azonban nem sok szerepet játszott a láger életében, inkább csak az motiválta, hogy egy operaénekes is volt velünk és főleg az ő énekét hallgattuk szívesen. 1946-ban kaptuk az első magyar nyelvű „Igaz Szó”-1, ez negyedévenként jelent meg.” (Imre István) „Kulturális életünk csak igen szegényes volt, az erdőn szinte semmi, a tőzegen sem, csak 1948-ban jutottunk olyan körülmények közé, ahol már voltak műsoros délutánok a nagy lágerben szombatonként. Ott régi dalok, szavalatok, zenekari művek, zenészprodukciók voltak.” (Gy. Molnár Imre) „A lágernek volt zenekara, kulturcsoportja. Vasárnaponként volt mozi, vagy kulturelőadás, melyre civilek is eljöttek. Egyik alkalommal „A hazatérő hadifogoly” volt műsoron, arról szólt, hogy mikor hazaért már nem várták, nagy sikere volt... Fiúk voltak lánynak felöltözve. Volt egy szakaszvezető, a nevét nem tudom, nagyon szépen énekelte: „Vándorfelhők úsznak fent az égen, Temetésre készülődnek, sírt ásnak a falu szélen.” (Szuromi József) „Kulturális élettel kapcsolatban a nyelvtanulást említhetjük. Mindenki igyekezett azt a néhány szót, ami a munkájával és az élelmezéssel kapcsolatos volt, megtanulni. A kulturális élet: a lágerben többször volt mozielőadás. Sajnos nem sokat értettünk belőle. Szovjet háborús filmek voltak.” (Kajtár Lajos) 121
