Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Szakály Ferenc: Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér” viszálya Nagyszombat városával (1588). Adatok a 16. századi kereskedelem-szervezet kérdéséhez
1588. augusztus 14., Apponyi Gergelynek: Balog Imre, Jósa Antal és Nagy Imre szegedi kereskedők [áruikat Vágsellyén Apponyi famulusa, Éles György — egykor maga is szegedi lakos — árestáltatta azon 100 forint fejében, amivel neki a város állítólag tartozik; az érintettek előadása szerint azonban Élest nem a szegedi városi tanács, hanem az ottani török hatóságok büntették ilyen összegre] 1588. augusztus 29., Julius Salm grófnak: Csanádi Pál és Kegyes Bertalan si- mándi lakosok [áruikat Kassai György nagyszombati kereskedő árestáltatta Szereden — a címzett, a város földesura személyéből következően, a helyi tanács által — egy harmadik, meg nem nevezett simándi lakos 45 forintos tartozás fejében; a károsítottak előadása szerint az illető meghalt, fia pedig törökké lett, s így nem lehet rajta behajtani az adósságot] 1588. október 6., a galgóci harmincadosnak: Mihály budai lakos (Michael Budensis) [kocsiját Galgócon árestálták] 1588. október 8., őfelségének: Horváth Gergely, Kecskés Benedek és Tegzes Lőrinc kecskeméti lakosok [akik bizonyos számú marhát adtak hitelbe nagyszombati Szilágyi Ferencnek és Veres Jánosnak]49 1588. november 12., Pálffy Miklós komáromi udvarbírájának, Szép Péternek: Bölcs Péter szegedi kereskedő [akinek áruval megterhelt hajóját Komáromnál, bizonyos Hegyessy Albert instanciájára akarják feltartóztatni]50 1588. december 20., a nagyszombati harmincadosnak: Kalmár Imre budai lakos [akinek Nagyszombatba szállított török áruit az ottani harmincados minden ok nélkül árestáltatta] Ezekből az esetekből márcsak azért is helytelen volna messzemenő tanulságokat levonni, mert az ügyek hátterét nem ismerjük oly kimerítően, mint Nagy Gergelyét. Annyi azonban bizonyosnak látszik belőlük, hogy a pénzügyi adminisztráció megértéssel és — mint éppen Nagy esete tanúsítja — bizonyos fokú elnézéssel kezelte a sokfelől szorongatott, nehéz körülmények között dolgozó51 magyar kereskedők tevékenységét. A jelek szerint főként a mérhetetlenül elszaporodott — s kivált a hódoltságiak ellen alkalmazott — áthárítás-ügyleteknek igyekezett gátat vetni: általában felszabadította azoknak a kereskedőknek áruit, akiket másként elérhetetlen polgártársaik késedelmeskedése vagy pusztán a hitelező türelmetlensége, illetve kényelmessége miatt sújtott az árestálás büntetése. Méltányosságukat persze a józan megfontolás irányította: mivel a Kamara bevételeinek jelentős része a harmincadokból származott — s gyakorta folyamodtak kölcsönökért közvetlenül a kereskedőkhöz is52 —, ha nyírni akarta a juhokat, legelni is hagynia kellett őket. Még akkor is, ha — mint a pereskutasi „kereskedő tő- zsér” — le-letértek az igaz útról. 49 Az utóbbiak 1588. október 31-én engedélyt kaptak a Kamarától, hogy a nagyszombati adósaiktól törlesztésként kapott páncélt — 300 forint értékben — elszállíthassák. Uo. 50 Érdekes módon sem Horvát, Kecskés és Tegzes, sem Bölcs nem szerepelnek az 1585—1588-as szegedi török vámjegyzék jelentősebb kereskedői között (Kristó Gyula [szerk.]: Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szeged, 1983. 587—595. 1.). Sőt nem szerepel a kor legjelentősebb szegedi kereskedője, Csütörtök Boldizsár sem, akinek tartozása ügyében 1582/83-ban több levélváltás volt a budai pasa, illetve a bécsi kormányszervek között (i. m. 595—596.1.), s aki miatt — mint Oszmán váci török harmincados irja — 1583-ban magyar oldalon „háborgatják vala az alföldi kereskedő barátainkat” (Vác, 1584. okt. 5. SOAvT Nagyszombat v. lt. Misszilisek). Erre márcsak azért is utalnunk kell, mert meglehet, hogy mögötte úgyszintén kereskedelem-szervezeti összefüggések húzódnak meg. 51 Egy példa erre: Szakály F.: Ali koppányi bég i. m. 52 Takáts Sándor: A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása. Szegény magyarok i. m. 119—159. 1. passim. 144
