Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
is tartotta. Időrendben haladva, a jelentősebb akciók közé tartozott 1897 legelején Stojanovszky ügye, Stojanovszky Szaniszló Galíciából menekült Magyarországra és az ottani, valamint a bécsi hatóságok a kiadatását kérték. A keresztényszocialista nézeteket valló Stojanovszky páter szembe került az egyházzal és a hatóságokkal egyaránt. Érdekében gyűlést hívtak össze a Demokrata Kör helyiségében, ahol képviselte magát a Budapesti Lengyel Egylet és a 48-as Polgári Kör is Falussy Árpád, volt Ugron- párti képviselő vezetésével. Felolvasták Kronawetter Ferdinánd osztrák országgyűlési képviselő levelét, mely szerint „Stojanovszky, mint parasztvezér írásban és gyűléseken lépett fel a parasztság kizsákmányolói ellen ... a parasztok, mint egy istenséget tisz- lik”. A kormány kiátkoztatta, és lengyel nemesség felbújtására üldözik. Falussy Árpád a Polgári Kör nevében kijelentette, hogy Stojanovszky megmentése érdekében szívvel-lélekkel részt vesznek az ackióban.160 Az eseményeket követően Falussy és Vázsonyi január 10-re gyűlést hívtak össze a Vigadóban. A gyűlést azonban nem sikerült megtartani, mert a szociáldemokraták Grosmann Miksa vezetésével azt megakadályozták, így azt a Demokrata Kör helyiségében folytatták. Felszólalt Vázsonyi Vilmos, Pollacsek Sándor (demokraták) és Falussy, Kardhordó Árpád (48-as polg. kör) és követelték a menedékjog biztosítását.161 A tiltakozó akciók hatására a magyar hatóságok megtagadták az osztrák partner kiadatási kérelmét és Stojanovszkyt szabadon engedték. Ezt követően a páter több munkásgyűlésen is megjelent, főként a fővárosi lengyel munkások között fejtegette elveit.162 A szociáldemokraták megzavarták a budai polgárok krisztinavárosi nagygyűlését is. A kvótaellenes gyűlések közül a budai polgárok nagy aktivitása mellett egyik legjelentősebb volt a húsvétkor tartott krisztinavárosi gyűlés, melyen a szociáldemokraták is megjelentek Pfeifer vezetésével. Követelték, hogy Pfeifer kapjon helyet az elnökségben, ezt teljesítették is, majd a sajtószabadság és az általános választójog kérdését letárgyalva a kvóta-kérdést már nem engedték tárgyalni, a gyűlést megzavarták.163 A helyszíni szóváltásokat heves sajtótámadás követte a függetlenségiek részéről, de a szocialista sajtó sem maradt adós. A Népszabadság Bartha Miklósnak a Magyarországban megjelent vezércikkére válaszolva megjegyzi, hogy fáj nekik, hogy a népet nem tudják politikai céljaikra felhasználni.164 A szociáldemokrata pártlapok állandó támadásban részesítették a korábban velük szorosabb kapcsolatban álló demokratákat is. (Kaszics, Vázsonyi), akik a gyűlések legaktívabb résztvevői voltak. A sajtószabadság védelmében indított akciókat maguk az újságírók indították el. Az Újságírók Egylete már február elején napirendre tűzte a témát Mikszáth Kálmán vezetésével. Az elnök, Mikszáth megnyitó szavaiban hangsúlyozta, hogy a sajtószabadság „vérrel szerzett kincse a magyar alkotmánynak és legnagyobb biztosítéka a nemzeti élet önállóságának.”165 Mikszáth azonban a parlamentben már nem hallatta szavát, minden kérdésnél hallgatott, még akkor is, amikor Sima Ferenc egy ízben egyenesen provokálta. Sima több mindent megjegyezve Mikszáthról úgy ítélte meg, hogy „mosolyával provokálja” az ellenzék küzdelmét.166 A sajtószabadság megnyirbálására készülő törvényjavaslat ellen hevesen tiltakozott a szocialista sajtó is. Az MSZDP népgyűlések egész sorát hívta össze tiltakozásul. Az egyik legjelentősebb 160 Egyetértés 1897. január 6. 161 Uo. január 11. 162 FL főkap. ein. res. 21, 37, 41/1897. 163 Népszövetség 1897. április 24. 164 Népszabadság 1897. április 23. 165 Egyetértés 1897. február 15. ,6G Kép\iselőházi Napló 1896. VII. k. 124. 1. 1897. június 21-i ülés 267
