Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Szentes múltja a földrajzi nevekben
Az 1910-es térkép Jámborhalomnak nevezi mind a két Tőkehalmot. A tőkeiek szerint a halmokat sohasem mondták Jámborhalomnak. A Rác-Tőkehalmot ma is Tökei halom-nak, vagy a földterület utolsó gazdájáról Kanász-halom-nak hívják. A Petrák krónikában két helyen olvashatunk a pusztává lett Tőkéről: „Tőke mejnek Szentegyháza még az 1700-ik évben tetéj nélkül pusztán állót hanem azután a következő évekbe egy kis otska kápolnájával edjüt el pusztult lakosai reformátusok voltak a tatár elpusztítása után túl a körözsön Sas, Inoka, Kürt falukba költöztek.” — „Bökény mejenek Szentegy házát a faluval együt az 1705-ik évben a Rátzok égették fel utoljára belőle mindent kiraboltak de a lakossága a Szentesiekkel edgyüt a Tesiekkel egyesülve Mókra Mihók Bökényi Poja Jankó Szentesi és Dudás Gyurka szinte Szentesi lakosok vezérlete alatt a Tökei Kápolnás halomhoz közel világos hajnalban megtámadták és a Tökei érnek szorították ámbár a vize nem nagy volt de igen sáros és igen sokat bele öltek.” A Szentes monográfia szerint Tőke, mint a legtöbb határbeli település, a 15 éves háború idején, 1599-ben végleg megsemmisült. „Ettől kezdve községi élete megszűnik. Halmon álló kis temploma romja hirdeti csak a múlandóságot. Pusztaként tűnik fel okleveleinkben s még a váci püspök sem képes egy petákot sem behajtani elfutott és kihalt lakóin” (N. I. 56.). Töke és Bökény népe közös tragédiákat élt meg. A „Rátzok”-kal való harc után (1705) „A felégetett falu lakossága nem is építette fel többé hajlékát, jórészben beköltöztek Szentesre, más kisebb részük pedig a Tiszazugba, Sasra vonult” (N. I. 39.). A puszta Bökény sorsa egy lett Szentesével a XVIII. századtól. 1721-től kezdve Szentes lakói földesuruktól, Harruckern János Györgytől bérelték más pusztákkal együtt: a veresegyházival, fábiánival, ecserivel (N. I. 90.). Az örökváltság után (1837) a bökényi puszta a szentesieké maradt, és helyette a királysági földből (szintén bérelt pusztája volt Szentesnek) egy tagban kihasított birtoktestet adtak cserébe földesuruknak, a Károlyiaknak. Királyságon a Bökényért kihasított terület neve lett Cserebökény, a szent- lászlói majorságért kihasított rész pedig Csereszentlászló (lásd Szentes határ térképét). Az utóbbi név kiveszett. Cserebökény az 1950-es években önálló községgé lett. A falu építését elkezdték, de a ritkán lakott határrész nem tudta lakóit megtartani. Sokan Szentesre költöztek, „hazajöttek”, ui. többen innen rajzottak ki. Cserebökény ma már megint Szenteshez tartozó tanyás település. Bökény (Buken) először 1266-ban fordul elő oklevélben (ÁMTF. 892.). A név eredetét nem ismeri a tudomány, egyes feltételezések szerint, ősmagyar személynév. „Bukenfölde első birtokosa Buken = Bökény volt (N. I. 37.). A középkori Tőkén kívül a kistőkei határrész elhomályosuló földrajzi nevei más elpusztult helységek emlékét is őrzik: Dánházáét és Karácsony telekét. (A Pkr. Dánházát és Karáncsonytelket a nevezetes szigetek között említi meg.) Dánháza neve mint földrajzi név kiveszett, gyűjtéskor az ott lakók csak a Veker—dánéri-csatorná-1 említették. Kovalovszki Júlia Régészeti adatok Szentes környékének település történetéhez című munkájában a következőket írja: „A kistőkei vasútállomástól északra kb. 1 km-re a Tőkeér partját képező magas homokháton a Kistőke 175. sz. földön a felszínen — 80—100 m hosszan, 30—50 m szélességben — igen sok árpádkori edénycserép, főleg cserépbogrács töredékei mutatták a település helyét. A XVIII. századi térképeken ezt a területet Dánegyházának nevezik, mai térképeken Dánháza néven szerepel” (70. o.). A Petrák krónika szerint: „Dániháza ezen sziget nevét egy igen nagy módú Szent lászlói baromtartó gazdától kölcsönözte, akit is Dánielnek hívtak a kinek is igen nagy akla volt ottan a mejbe lakot a sok jószága.” (Megjegyzés: „Hékéd 1453-ban Heykedi Anna, néhai Heykedi Gergely leánya Sári Péter mestert, Hunyadi János titkárát fiává fogadta és neki Heyked, Bewd helységeket, Dancsháza, közönségsen: Becsenew 47
