Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
hette. Számos interpellációjában —- melyekben a Csongrád megyei visszaéléseket tette szóvá — és reformjavaslatain túl nem igen vétette magát észre a parlamentben. Az ismeretlenségbó'l képviselővé előlépett Molnár sikere mögött a Sima-párt rendíthetetlen ereje állt. Az országosan is szenzációszámba menő eseménysor megkívánja annak vizsgálatát, hogy kiket és miért tudott Sima Ferenc évtizedekre fanatizálni, táborába gyűjteni. Sima kivételes egyénisége ennek csak egyik tényezője. Magát a tényt Lakos Imre polgármester — Sima egyik barátból lett ellensége — 1901-ben így írja le: »... értelmes, megfontolt észjárású, meggondolva haladó, komoly ítéletű nép majdnem negyed századon át tartó szellemi dermedtségben egy zsarnok diktátori hajlamának hódolt, aki ismeretlenségének homályából, kétségen felül nem közönséges ésszel, de korlátlanul laza erkölcssel, példátlan vakmerőséggel, példás szívóssággal, és tetterővel és mindezeken kívül csoda szerencsével magát felküzdötte, népet intelligenciát egyaránt bolonddá tett, a helyi társadalom élére állt és megalkotta „Sima Ferenc királyságát”.«244 A „tribunus plebis”, „Szentes koronázatlan királya” (Tasnády elnevezése) legnagyobb tábora a megyebeli nincstelenekből állt. A nem csupán politikai programjában radikális, de cselekvő népvezér mögött, mint már láttuk, felsorakoztak a megye szorongatott uradalmi községei, megnyerte a különböző szocialista áramlatok szimpátiáját, bármikor utcára tudta vinni a tömegeket. Vele szimpatizált az intelligencia. Sima legfőbb ereje szervezőképességében, szuggesszív erejében rejlett. Amikor az I. 48-as Népkör vezetése, melyhez Sima tartozott, vonakodott elfogadni Molnár jelölését, Sima nagy tömeggel vonult a kör elé és elmozdította az ingatag vezetést, újat választatott és biztosította a hivatalos jelölés mellett a fölényes megválasztást.245 Sima lényegében maga mellett tudhatta a város minden társadalmi rétegét. Bugyi Antal közigazgatási jegyző adatai szerint a városban 1500 hivatásos kubikus élt, mellettük igen népes napszámos tábor és törpebirtokosság alkotta a város agrárszegénységét. Adatai szerint 1900-ban 1436 fő rendelkezett csupán házzal földbirtok nélkül. A házzal, vagy háznélküli földdel rendelkezők száma 0—5 kh-ig 2152 fő volt. Az együttes létszám 4-gyel szorozva több mint 14 000 lelket tesz ki. A cselédek száma 426 fő volt, velük együtt Szentes város akkori 32 ezres lélekszámát alapul véve bízvást mondhatjuk, hogy a lakosság fele az agrárszegénységhez tartozott egy ideálisnak mondott birtokmegoszlás mellett is. A közigazgatási jegyző a viszonyok elemzésekor rámutat, hogy a napszámosokat nyomorgatja a Jancsibankó, az uzsora. Az iparosok nem bírják a versenyt a gyáriparral, ezzel együtt a földmunkások helyzetének rosszabbodása, a birtokos parasztság jövedelemcsökkenése az iparosok helyzetét is jelentősen rontja.246 Sima szavazó hívei azonban döntően a cenzussal rendelkező birtokos parasztság köréből kerültek ki. A helyi birtokos parasztságnak nyomós oka volt Simát támogatni és mellette kitartani, erre utal az a puszta tény, hogy Sima agrárszegénység felé fordulása nem csökkenti körükben a népszerűségét. Az 1900-as polgármesteri jelentés szerint a földek aranykorona értékének túlzott felértékeléséből, a többszörösen terhet jelentő ármentesítési költségekből kifolyólag a jövedelemnek csak 10,44%-a birtokosé. Az aranykorona felvétel torzulása, hogy a kisbirtokosokat sújtja, mert a nagybirtokosok földjeit alacsonyabb besorolásba helyezték. A birtokosok 88,2%-á- nak csak 50 Ft-ig terjedő évi jövedelme van, vagyis 20 kh alatti birtoka. Ha a feljelentés adatai túlzóak lennének is, ez az évi jövedelem messze alatta marad egy nap- 214 214 CsmL Szentes v. polgm. 1901. évi jelentése Szentes 1902. 245 CsmL alisp. ált. 463/1900. 246 CsmL Szentes v. polgm. 1900. évi jelentése. 344
