Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

csönzött népállam elnevezés mellett számos más kapcsolat is található. Dr. Pollacsek Sándor az Új Században Georg Schulzer könyvét ismertetve azon örvendezik, hogy Bernstein után újabb szerző veti el Marx és Engels elméletét, amibó'l azt a következtetést vonja le, hogy a szocializmus közeledik a radikalizmushoz.200 Az MSZDP napi követeléseinek átvétele, 8 órás munkaidő, munkásvédő törvények követelése, stb. a radikálisok is úgy vélték, hogy közelednek a szociáldemokratákhoz. Vázsonyi a különbséget „csupán” abban látta, hogy ők a magántulajdon alapján állnak. A program számos pozitív vonása mellett visszalépést jelentett Sima korábbi programjához képest, mivel abból kimaradt a földkérdés megoldására vonatkozó javaslat. A hivatalos pártalakuló értekezletre március 11-én került sor. A korábbi fővárosi mag mellett vidékről 30 küldött érkezett választókerületenként delegálva. Ismételten vita bontakozott ki a párt elnevezését illetően, sokan ragaszkodtak a „Független Demokrata, ill. Független és Radikális Demokrata elnevezésekhez, de végül Vázsonyi és Kasics Péter javaslatára — különösen a vidéki küldöttek prüszkölése ellenére — az Országos Radikális Demokrata Párt elnevezés mellett döntöttek. Díszelnöknek választották meg Madarász Józsefet. Elnöke Vázsonyi lett, társelnök: Kasics Péter, Löw Tivadar és Bencsik László (Mezőtúr). A párt hivatalos lapjainak az Új századot és a Mezőtúr és Vidéke c. lapokat tekintették.201

A párt az előző éveknél is hatékonyabb agitációba kezdett vidéken és híveinek száma jelentősen megszaporodott. Vázsonyinak a Polgár és Kasicsnak Radikális címen megindított külön lapjai is mutatják a tábor kiszélesedését. Ezek közül valóban radikális lap csak az utóbbi volt. Az 1901-es ciklus idején Vázsonyi mandátumhoz is jutott. Még 1900. elején radikális programmal választották képviselővé Szentesen Sima helyett dr. Molnár Jenőt, aki később a parlamentben az Ugron-frakció- hoz csatlakozott. Ehhez a vonulathoz tartozott az 1906-ban Áchim helyett megválasztott Pethő (Pollacsek) Sándor is ,aki — ekkori tevékenysége kevéssé méltatott — ádáz harcot vívott a parlamentben a koalíció uraival. A Függetlenségi Párt vezérei részéről nagyobb lehurrogásban volt része amikor a szociáldemokraták és a munkásmozgalom üldözései ellen beszélt, mint a Bánffy-kormány idején bármikor hasonló felszólalásoknak.

Az 1898-as pártalakulás egyenes folytatása a Vázsonyi vezette Demokrata Párt tevékenységébe torkollott. A másik vonal, amelyet Sima Ferenc képviselt, fokozatosan elszakadt az előbbitől és lényegében a függetlenségi mozgalom keretei közt maradva folytatta törekvéseinek érvényesítéséért sajátos küzdelmét. A küzdelem színtere lényegében az akkori Csongrád megyére szűkült le. Az országos jelentősége kisebbnek tűnik, tartalmilag viszont a Sima Ferenc vezetésével kibontakozó mozgalom — Sima programjának megfelelően a megyei földszerzési mozgalmak élére állt — messze előbbre mutató volt, mint Vázsonyiék összes törekvése.

Sima Ferenc még aktív részese volt a Bánffy-kormány megbuktatásáért folyó parlamenti küzdelemnek, Csongrád megyében pedig széles tömegeket aktivizált. Egymás után tartotta a tiltakozó gyűléseket megyeszerte. Gyakori vendég volt a szociáldemokraták gyűlésén Szegeden és az Alföld más pontjain. Az utóbbiak gyűlései érdekében gyakran eljárt a hatóságoknál. A megyei korrupció és a hatósági visszaélések elleni harc kíméletlen folytatása, az elnyomottak érdekeinek felkarolása, a birtokos paraszti érdekek képviselete, az általános választójog következetes követelése, de főként a „Jogot és kenyeret a népnek!” jelszavak hangoztatása, annak konkrét tartalommal történő megtöltése Simát a legnépszerűbb emberré tették Csongrád megyében. Igazi népvezérnek tekintették és gyakran nevezték „néptribun”-nek.

200 Új Század 1900. január 21.

201 Új Század 1900. március 18„ OL BM rés, 184/1900.

330