Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

végén még igen szűkkörű volt. így nem véletlenül áll elő az a sajátos helyzet, hogy a társadalmi reformokat, radikális politikát, valójában a polgári jogegyenlőség elvének megvalósítását sürgető polgárságra, a náluk elméletileg felkészültebb szociáldemokrata pártvezérek hatása érezhető. Kávéházakban gyakran találkoztak és vitáztak egymással. Ez a hatás kifejezésre jut olyan kifejezések következetes használatában, mint osztálytársadalom, osztályparlament, munkásosztály, proletariátus, kizsákmányolás stb. Kifejezésre jut az MSZDP napi követeléseinek programbeli átvételében. Ha az azonos kifejezések időnként más tartalmat kapnak is a radikálisoknál, tudato- tosan, vagy a lényeg megértésének hiányából, a hazai szociáldemokrata hatás mindenképpen szembetűnő. Köreikben a marxizmus ismeretéről nem lehetett beszélni, az MSZDP közvetítésével azonban ismerték a leglényegesebb célkitűzéseit. Itt elég hivatkozni Sima parlamenti beszédeire, szociáldemokratákkal folytatott megbeszéléseire. Kasics Péter szocialista kongresszusokon történt megjelenéseire, vagy arra a tényre, hogy később Vázsonyi igen nagy figyelmet szentelt Bernstein nézeteinek és megpróbálta fel is használni a szociáldemokrácia ellen. Szintén Vázsonyinál találkozunk később a Lassálle-tól kölcsönzött szabad népállam kategóriájával. A radikálisok, ha tehették meg is védték a szocializmus eszméit a vulgáris és demagóg támadásokkal szemben. Sajátos módon inkább testvérirányzatnak, mint ellenfélnek tekintették. Ezt mutatja dr. Murányi Elemér Függetlenségben megjelent vezércikke is. A cikk apropója az volt, hogy Rákosi Jenő lapja, a Budapesti Hírlap a szocializmust „utópiának, őrült koponyák beteges fantáziájának, megrészegült agyvelők álomképeiből bontakozó délibábnak” nevezte. Ez ellen a kitétel ellen a szerző nemcsak a radikális demokrácia, de a humanizmus nevében is tiltakozik. „A szocializmus nem betegség, hanem társadalmi és nemzetgazdasági rendszer, melynek bizonyos irányban való jogosultságát még egy olyan konzervatív államférfiú is, mint Bismark elismeri. E rendszert, melynek helyes kiépítése és megoldása a művelt világ millióinak elméjét foglalkoztatja; melynek előharcosai közt egy Lassalle, egy Marx szerepelnek; melynek bizonyos értelemben való jogosultságát a nemzetgazdaságtan legelőkelőbb képviselői, köztük a konzervatív Schäffle is elismerik” — szögezi le, majd hozzáteszi, hogy felszólalásuk nem feltétlenül zászlóbontás a szocializmus mellett, de a radikális demokrácia humánus és magasztos eszméi híveinek kötelességük a szocializmust megvédeni, mely „hasonlóképpen a világ szükségszerű, nemesebb irányban való átalakítását és előrehaladását tűzi ki célul”. „Az eszmék harcában rossz és tiltott fegyver akár az öntudatlan ferdítés, akár a gyűlöl ség. E téren az ész világával kell hatni és a 19. században, a humanizmus századában, a szív szózatját elnémítani, a millió jajkiáltásra gyűlölséggel, anathémával felelni nem szabad! ... Az emberiség még nem érte el életének délpontját, még haladnia kell és legmagasztosabb eszményei csak a jövőben valósíthatók ... Valamint Kopernikusz előtt azt hirdették az emberek, hogy földünk a világ központja, mely körül a csillagok forognak: úgy a tizenkilencedik század egyoldalú osztályérdek elvakította nyárspolgára azt hiszi, hogy a jelenlegi világrend az emberiség fejlődésében az egyedüli maradandó, igazságos és örökké és ésszerű. De „Eppur si muove!” — A föld mégis mozog!”132 (A kiemelések eredetiek) — fejeződik be a cikk.

A Radikális Demokrata Párt megalakulása után az elvi vitát is kerülte a szociáldemokratákkal, egyenesen a szövetséget kereste — mint később meg is valósult •— szüksége volt a szociáldemokraták támogatására. A teljes elvi békét kifejezik Székely Béla szavai, melyek a május 8-i közös demonstráció alkalmával hangzottak el: „Nem vagyunk szociáldemokraták, mi radikálisok vagyunk minden vonalon, a köz132 Függetlenség 1898. április 1. „A szocializmus problémája.”

307