Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
„Viszik népünk százezreit a pusztulásba, sírba... Mint a marhát népünnepen A véres vágóhídra.” (,,Felvirágzott katonák”)'1 Komáinak összesen nyolc verses kötete jelent meg 1938-ig, de a neve és versei teljesen ismeretlenek irodalomtörténetünkben.71 72 Kornai István irodalmi értékeit tekintve középszerű, de tartalmukban forradalmi verseivel cikkeivel, beszédeivel egyik erjesztője volt a radikális politikai csoportosulás kialakításának. Vele szemben csupán egyetlen kifogás emelhető, a nacionalista beállítottsága. Már ez a kifogás sem emelhető azonban Kasics Péterrel szemben, aki a polgári kör befolyásos személyiségei közé tartozott és nem kis szerepe volt a radikális polgári magatartás tudatos megfogalmazásában. Megnyilatkozásai közül kiemelkedő jelentőségű az MSZDP vezetőségéhez 1898. február 9-én írott levele. Kasics a Nép- szabadság 1897. április 23-i támadó cikke ellen sajtópert indított, majd azt visszavonva írta meg levelét. Kifejti, hogy ő az üldözött nem tartja illőnek, hogy szintén üldözöttek ellen forduljon. Erről győzte meg őt a földmunkások ellen hozott drákói törvény, a Dózsa György utáni időkre emlékeztető erőszakoskodások. „... mindezek meggyőztek engem arról, hogy hazánk földjén az úgynevezett nemzeti egység megszűnt és szemben áll itt két nemzet egymással: a dolgozó népmilliók nemzete, az igazi magyar nemzet, a törzsökös magyar alföldi nép és a hozzá csatlakozó nemzetiségi népelemek, másfelől pedig ott áll az elnyomóknak, a kizsákmányolóknak, bár többnyire magyarul beszélő, de idegen nemzete, idegen azért, mert nem érez semmit a népalkotta milliónyi nemzet iránt, hanem szörnyűbb módon elnyomja ennek jogát és emberi létre való törekvését, mint akárki idegen.”73 Kasics szerint odajutunk, ahová Lengyelország jutott, melyet a schlachta és a nép ellentéte jellemez. „A magyar schlachta is embertelenül önzőnek bizonyul és így sikerült neki tátongó mélységet szakítani a dolgozó nemzet és maga közt. S ha Magyarország ismét elvész, az az osztály önmagát és saját bűneit okolhatja.” Kasics Péter szinte marxista igényű megfogalmazást ad, amely már több is mint polgári radikalizmus. Az elnyomó és elnyomott nemzetről írt fejtegetései összecsengenek ennek későbbi lenini megfogalmazásával. Gondolatai azért is érdemelnek különös kiemelést, mert ebben az időszakban olyan kivételes mozzanattal találkozunk — mely a magyarországi fejlődésre sajnálatosan nem volt jellemző —, amikor a polgári értelmiség elvileg pontosan megfogalmazott gondolattal segíthette a szocialista eszmék fejlesztését. Végezetül Kasics a megoldást illetően is helyesen foglal állást, amikor így fejezi be levelét: „Vajha egyesülnének az elnyomottak és jogfosztottak valamennyien! Vajha elfelejtve, félretéve minden külön haragjukat, minden viszályt a közös veszéllyel 71 Kornai István: Magyar világ c. kötet Bp. 1918. 41.1. 72 Költészetének csúcsát a háborús években írt versei jelentik, melyek a „Magyar világ” c. kötetben jelentek meg. A kötetben kemény háborúellenes versektől az orosz forradalom dicséretéig terjed a skála. 1938-ban jelent meg a „Magyar sors” c. kötete, melyben a csúcsot a „Mi lesz velünk” c. verse jelenti, melyben az egész Horthy-rendszer sötét képét tárja fel, versei itt is rendszerellenesek és pártosak a dolgozók mellett. Egyedüli „sötét foltja” költészetének az 1922-ben kiadott „Anyám emléke” c. kötet, melyben szembefordul a Tanácsköztársasággal és szenvedéseiről szól. Valószínűleg túlkapás révén, beleesett az előkelőek közül szedett túszok közé és ebből az alapállásból támad. Munkásságának részletes elemzése nem lehet cél ezen a helyen. 73 Rendőrségi évkönyv 1898. 253. 1. 292
