Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
munkásság tiltakozó gyűlést, a legjelentó'sebb a Vig utcai volt. A Vig utcai gyűlésen megjelent Sima Ferenc és Visontai Soma is mások kíséretében. Mindkettó't óriási éljenzéssel fogadták. „Éljen Sima! Éljen az igazgató! Le a rabszolgasággal!” — kiabálták az érkezők felé. Az is megtörént, amire még nem volt példa, hogy Czinder és Pfeifer beszédei után polgári szónokot követelt a munkásság és a felszólaló Sima Ferenc taps közben mondta el beszédét.45 Sima után felszólalt Visontai Soma is és a szociáldemokrata szónokok után ők is elítélték a rabszolgatörvényt. Visontai, akinek parlamenti beszéde még hátra volt, osztva Sima véleményét kijelentette, hogy ha ketten maradnak is oda fognak hatni, hogy ebből a javaslatból soha ne legyen törvény. A népgyűlések befejeződése után kezdődött a tüntetés. A rendőrség mindent megtett, hogy a különböző gyűlések résztvevőinek egyesülését megakadályozza és brutálisan verte szét a tüntetést. A rabszolgatörvény elleni tiltakozás tulajdonképpen csak egyik témája volt a gyűlésnek. Mind Pfeifer, mind Sima, beszédeikben olyan kérdéseket érintettek, amelyek nem tartoztak a tárgyhoz. Tulajdonképpen egy nyilvános elv egyeztetésről és kölcsönös közeledésről volt szó. A beszédek tartalmát ismerve és Sima híveivel együtt történt megjelenése nyilvánvalóan nem volt előzmény nélküli. A közeledés kezdeti stádiumában erőteljesen vetődött fel Sima részéről a hazafiság, és a szociáldemokraták közvélemény előtt hazafiatlannak nevezett internacionalizmusa. Hozzá kell tenni, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség álláspontja ebben a kérdésben meglehetősen merev volt. Most Pfeifer beszédében egészen más tartalmat kapott az internacionalizmus fogalma. „... a magyar szocialisták internacionálisak az eszközökben és a módban, de szívükben magyarok, lélekben hazafiak és csak rút ráfogás emeli ellenök a hazafiatlanság vádját. Mert magyar emberek, magyar munkások Magyarország határain belül akarnak élni és küzdeni jogaikért.” — mondotta Pfeifer. „Okosan tette Pfeifer, hogy ezt oly határozottan kijelentette. Most már vége a félreértésnek, mely az internacionális szocialistákat a hazafiatlanság súlyos vádja alá helyezte.”46 — kommentálta a beszédet a Függetlenség. Pfeifer után Sima Ferenc következett. „Föltétlenül hazafiak vagyunk! — mondotta — Szükséges Magyarország függetlenségéhez, hogy a nép milliói függetlenek legyenek.” Pfeifer beszédére hivatkozva kijelentette, hogy a nemzetköziségben semmi rosszat nem lát, mivel az nem nemzet- és hazaellenes csak nemzetközi segítséget is felhasználnak saját sorsuk javítására. „A királyok szövetkezhetnek egymással, hogy koronáikat és uralmukat biztosítsák, a munkások és népek milliói is szövetkezhetnek, hogy egymás érdekeit támogassák. Jogos és hazafias küzdelmeikből én is részt kívánok venni magamnak, aki egész életemen át mindig a hatalommal szemben az igazságért, a törvényekért és a nép jóvoltáért harcoltam.”47 Amig Pfeifer elsősorban a hazafiatlanság vádját, addig Sima az internacionalizmussal kapcsolatos fenntartásokat igyekezett eloszlatni. Jellemző módon a szociáldemokraták lapja, a Népjog Sima beszédének ezt a részét emelte ki, míg a Függetlenség Pfeifer hazafiságáról adott fejtegetést, gondot fordítva a polgárság radikálisabb elemeinek megnyerésére. Ezért is kommentálta a lap melegen Pfeifer beszédét. A lap nyíltan is meghirdette a radikális polgárság és a munkásság összefogásának szükségességét, szinte felhívást tett közzé, amikor így írt: ,,A magyar társadalom demokrata és radikális elemei tömörüljenek, hogy egységes erővel munkások és polgárok felvesz- szük a harcot a nálunk még mindig domináló osztályuralom ellen... Ezt az osztályural46 Uo. 16 Függetlenség 1897. december 13. 17 Uo. 283
