Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)
törvényt kívánnak hozni, amely lehetetlenné teszi a munka beszüntetését. Büntető szankciókkal kényszeríti a munkást a munka elvégzésére. Indokló beszédében kitért néhány olyan kérdésre, amely vita tárgyát képezte. így a robot és más ingyenes szolgálatok eltiltása. Az alföldi mozgalmak erőteljesen vetették fel a biztosíték kérdését, vagyis egy minimális bérnek a kikötését terméstől függetlenül. Ez sem került a törvényjavaslatba.37 Mindezek hallatán a javaslat a gazdák várakozását is felülmúlta. Az indokló beszéd alapállását osztva, pártárnyalattól függetlenül, a szónokok egész sora üdvözölte a törvényjavaslatot. Különösen az agráriusok jelentős részét tömörítő Nemzeti Párt volt maradéktalanul elégedett. A párt nevében felszólaló Mak- falvay Géza teljes egyetértéséről biztosította a kormányt, megerősítve Szily érveit húzta alá a gazdatársadalom érdekeit és a munkásokkal szemben kilátásba helyezett büntetőszankciók helyességét. A Függetlenségi Párt a javaslatot nyílt kérdésnek tekintette, de nem azért, mintha ellentét lett volna a párt soraiban aszerint, hogy ellenzik vagy támogatják a javaslatot, hanem mert olyan javaslatról volt szó, amit támogatnak és nem kívánnak belőle a kormánnyal szemben bizalmi kérdést csinálni. Néhány megnyilvánulás történt csupán a függetlenségi részről, de ezek közül csupán Rátkay László fejezte ki aggályait a törvényjavaslat büntetőszankcióinak egyoldalúsága miatt. „Én a jelen törvényjavaslat legfőbb hibáját a megtorlás szellemében látom. Azok előtt, akik alkották, az idei aratás képe állott, amikor a szociális mozgalom folytán a munkás letette a kaszát.”38 Helyeslőleg nyilatkoztak meg a néppárti szónokok is, bár éppen ők bírálták a leghevesebben a törvényjavaslat egyoldalúságát és a kormány erőszakos politikáját, a szociálpolitikai intézkedések fogyatékosságát, jóllehet mélyen vallásos alapokról. Védelmükbe vették a keresztény szocializmussal szemben és a papokra, az egyházra kívánták bízni a munkaadó és munkás viszonyának rendezését. Az ellenzéki pártok képviselői, akik a közjogi viták során szívesen nevezték magukat „igazi népképviselőknek”, most színt vallottak. A törvényjavaslat beterjesztésének legfőbb tanúsága az volt, hogy minden vérremenő közjogi ellentétnél szorosabb összekötő kapocs az azonos osztályérdek. Hamarosan kiderült, hogy csupán két igazi népképviselő akad a magyar törvényhozásban: Sima Ferenc és Visontai Soma, akik már nem tartoztak a Függetlenségi Párt kötelékébe. Igen jellemzően az Ugron-frakció tagjai és a Kossuth-frakció balszárnya meg sem nyilvánult, vagy egyenesen távol volt a törvényjavaslat tárgyalásakor. Közéjük tartozott Justh Gyula is. Az említett két képviselő volt csupán, akik a törvényjavaslatot nem fogadták el a részletes tárgyalás alapjául sem. Sima egyben azt is vállalta, hogyha egyedül marad is megakadályozza, hogy a javaslatból még abban az évben törvény legyen. Sima és Visontai hosszú tiltakozó beszédeikkel az MSZDP számára is időt kívántak biztosítani, hogy utcai tiltakozó akcióikat szervezhessék. Sima Ferenc felszólalásában egyaránt helyet kapott a törvényjavaslat bírálata és a magyar törvényhozásra vonatkozó konklúziók levonása, amikor ezeket mondotta: „E törvényjavaslat rendelkezéseit csak egy kizárólag osztály-parlament fogadhatja azzal a hangulattal, amellyel az előadó úr és az utána szólók fogadták. Az a beszéd, amelyet az imént Makfalvay Géza t. képviselőtársunktól hallottunk, nyílt megszégyenítése, megalázása és meggyalázása az egész 1848-iki eseményeknek és ezen korszak szellemének”,39 Sima Ferenc kemény bírálat alá vette a törvényjavaslat egyoldalú37 Képviselőházi Napló 1896. X. k. 294. 1. 1897. dec. 10. 38 Uo. X. k. 326—327.1. 1897. december 13. 39 Uo. X. k. 307. 1. 1897. december 11. 281
