Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

A nádudvari események kapcsán a pártvezetőség tagjai Pollacsek Sándor ügyvéd vezetésével, június 9-én megkeresték a belügyminisztert. Lukáts Gyula képviselő próbált közvetíteni. A belügyminiszter azonban visszaüzente, hogy „Olyan embereket, akik a munkások filléreiből élősködnek nem szokott fogadni.12 Végül a polgári képviselőket 11-én fogadta. A szociáldemokrata sajtó éles hangon ítélte el a sorozatos vérengzéseket tiltakozó cikkekben, röpiratokban és népgyűléseken. „Az elvtársakhoz!” c. röpiratban többek között ezeket írják: „Elvtársak! Üres kézzel állunk a hatalom hóhéraival szemben. A vérlázító cselekményeket nem torolhatjuk meg, de visszautasíthatjuk azokat a leghatározottabban és figyelmeztetjük a hatalom kezelőit, hogy ne folytassák a gyilkosságokat, mert a nép erős és hatalmas is tud lenni, ha meg- sokallja a vele elkövetett gazságokat... Tiltakozzanak ez ellen a munkások az egész országban. A nép tiltakozó szava tanítsa ezt az elkapatott, elvakított hatalmat emberségre. Milliók ajkáról hallja a „ne továbbot”. Egyelőre ez áll módunkban, ezt tanácsolhatjuk az elvtársaknak.13 Az akkori viszonyok között aligha tehetett többet magára hagyva az MSZDP, nyílt lázadást nem kockáztathatott meg. A polgári ellenzéket pedig csupán az obstrukció és kvóta érdekelte. E kitérő világítja meg, hogy a szociáldemokraták miért zavarták meg az ellenzék gyűléseit és fogadták ovációval Sima beszédét.

Az MSZDP V. kongresszusa egyebekben engedett abból a merev elzárkózásból, amit a függetlenségiekkel kapcsolatban korábban tanúsítottak. A kongresszus tárgyalásainak középpontjába került a demokratikus szabadságjogok kiterjesztéséért és védelméért folyó harc, elsősorban a választójog kivívása. A harcban ismét együttműködést határoztak el a polgári ellenzékkel. „Megbízza a kongresszus a pártvezetőséget —• tartalmazza az elfogadott határozat —- továbbá azzal, hogy a népszabadság és a népjogok összes igaz barátaival egyetemben a nép jogérzetének megfelelő összes eszközökkel megakadályozzák azt, hogy a jövő általános választások az igaztalan, szűkkeblű és korrumpált választási rendszer alapján ejtessenek meg.”14 Pünkösd második napján, a kongresszus idején a pártvezetőség tiltakozó népgyűlést és körmenetet is szervezett a népjogok védelmében. Előzetesen a rendőrségi engedély megkérésére Visontai Soma és Hentaller Lajos országgyűlési képviselőket kérték fel, akik a május 23-i népgyűlésnek is vezető szervezői voltak, Visontai felajánlotta a pártvezetőségnek, hogy elvállalja az aninai vérengzés kapcsán bíróság elé állítottak védelmét.15 A csekély rokonszenv megnyilvánulást ismerve, mely a szociáldemokraták iránt megnyilvánult ismételten a Függetlenség c. lap tudósításait kell kiemelni. „A szocializmus immár olyan tényező kezd lenni, amely befolyásolni fogja a társadalmi és politikai alakulások jövendő eredményét. Ha a kormányt helyesen informálják az ő közegei, akkor be kell látnia, hogy a szocializmus kérdését nem csendőr politikával, hanem a munkásosztály jogos igényének kielégítésével kell megoldani.”16

Nőtt a szocialista eszmék befolyása a fiatalság körében, a heves tiltakozó akciók résztvevői zömmel 18—20 évesek voltak. Az egyetemisták, akik az egyházügyi reformok idején egy emberként sorakoztak fel a Szabadelvű Párt mellett, és a Bécsből hazatérő Wekerle miniszterelnök kocsija elől kifogták a lovakat, már rég a kormánypárt ellen tüntettek. Az egyetemen gyökeret vetettek a szocialista eszmék is. A sajtó tudósítása szerint 30 szociáldemokrata hallgató volt ekkor már az egyetemen. Szabályosan küldöttet választottak, és képviselőjük (Szabados Sándor) először jelent

12 Függetlenség 1897. június 11.

13 MMTVD n. k. 449. I.

14 Népszava 1897. május 14.

16 MMTVD II. k. 430. 1.

16 Függetlenség 1897. június 8. A szociáldemokraták kongresszusa c. vezércikk.

276