Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

a tényleges választ Visontai Soma adta meg igen részletes és nagy beszédében. Annak anyagát az MSZDP vezetősége bocsátotta a képviselő rendelkezésére. Visontai bírálta a belügyi kormányzat intézkedéseit, amelyek törvénytelenek is. Hivatkozott Talliánra, aki nyíltan elismerte, hogy kivételes állapot van az Alföldön, márpedig ilyen intézkedés meghozásához a törvényhozás felhatalmazása lett volna szükséges. Tömegesen idézi a különböző hatóságok tiltó végzéseit, amelyekkel a munkáskörök működését, munkásgyűlések tartását akadályozták meg. A jobb oldal „Elég már!” kifejezéseinek közepette folytatta felsorolását és a visszautasítási okokhoz fűzte megjegyzéseit, melyekben tiltakozott a demokratikus szabadságjogok megsértése ellen, hogy nincs minden osztály képviselve a parlamentben. Helyeslőleg nyilatkozott a sztrájkmozgalmakról: „Kérdem már most hol van alkotmányunkban kizárva, hogy a munkásosztály helyzetét, bérmozgalmát megbeszélje, midőn a gyárosok az ellenkező mozgalmat indítják.” Amikor az „Elég már!” felkiáltások elhangzanak így felel: „Folytatom ezek felolvasását, mert kívánom, hogy a naplókban nyoma legyen, mert folyton a demokratikus és szabadelvű állapotokat dicsérik Magyarországon.” Tálkán vidéki hatóságok munkáját magasra értékelő és a sajtószabadságot korlátozni akaró beszédre odavágja a hódmezővásárhelyi zendülés ügyét. Ott minden a nyomtatványok lefoglalásából indult ki, holott a törvényszék egészen a kúriáig olyan végzést hozott a per során, hogy az összes nyomtatványt adják vissza a munkásoknak, mert azok között egy sem volt olyan, amely ellen sajtóvádat indítottak volna. „Meg lehet-e azt engedni, ami mostanában dívik, hogy behatolnak magánházakba és onnan mindent, ami nyomtatvány elvigyenek? Hiszen ez nemcsak a törvénnyel ellenkezik, de az eszélytelenségnek minden ismérvét viseli magán.” Majd hozzáteszi, hogy Vásárhelyen, ha valaki elolvasta volna azokat a nyomtatványokat, nem folyt volna vér és nem lett volna per és ítélet. A korlátokat azok a munkások, „kik nem lettek elnyomva, kik közé nem lőtt a csendőrség, kik nem lettek korlátozva szabadságuk igénybevételében soha nem hágták át.” — mondja a budapesti főkapitány éves jelentésében foglaltakat az aninai vérengzéssel párhuzamba állítva.

Visontai beszédének további részében adatokkal bizonyítja a mezőgazdasági munkásság nyomorúságos viszonyait és a fővárosi munkásság nyomorát, kiszolgáltatottságát. Hozzáteszi, hogy „A szociális politikának egész vonalán a törvényhozás naplója és törvénytára üresen áll. Mióta Magyarország visszanyerte alkotmányos önrendelkezési jogát, e tekintetben semmit sem tett. A vasárnapi munkaszüneten, amely szintén nem tartatik meg és a betegsegélyző- pénztárakon kívül semmi sem történt... A gyermek és a nők munkáival szemben korlát Magyarországon nincs. A zsengekorú gyermekeket a munka által törvényesen el lehet pusztítani. Ipartörvényünk el van maradva Európa többi államaitól... Magyarországon a munkásosztály oltalmat nem talál.”162

Visontai Soma még ugyanazon a napon interpellációt nyújtott be az aninai vérengzés kapcsán a bel- és igazságügyi miniszterekhez. Interpellációjában részletesen elmondta azokat a súlyos visszaéléseket, melyek a zendüléshez és a vérontáshoz vezettek.153

A resiczai bányakatasztrófa után az aninai vérengzés, valamint a parlamentben kibontakozó vita felkavarta a közvéleményt. Az általánosabb magatartás és vélemény a félelem és megtorlás sürgetése volt a szocialista mozgalmakkal szemben. Józanabb hang, mint Visontai Somáé egyedül maradt a parlamentben. Egyedül az MSZDP kezdte meg a tiltakozó akciókat az aninai, resicai események és Tallián beszéde ellen.

153 Uo. 50—58.1. január 28-i ülés

us Uo 64—.65. i.

263