Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Farkas József: „Földet és jogot a népnek” (A függetlenségi baloldal útkeresése. Sima Ferenc útja a radikalizmusig)

termés rovására megy. A kereskedők óriási tömegváltót számolhattak fel a pénzintézeteknél. Kifizetettek 5—6 Ft-ot és 12,50-et követelnek vissza.31

„A 2—5—10 holddal bíró kisgazdáknak alig van vetőmagjuk” — írja szeghalmi járás főszolgabírája. Kölcsönvetőmag kiutalását kéri, különösen a vésztőiek számára, „akik a gabonauzsorások kezében vannak”. A drágasághoz és a silány gabonaterméshez még sertés vész járul. Javasolja a főszolgabíró az adóbehajtások felfüggesztését és munkaalkalmak teremtését. Hasonló módon panaszkodik a békési járás főszolgabírája is. Békés község elöljárósága 2000 q gabonát kér vetőmagnak a kisbirtokosok számára.32 A parasztgazdaságok vergődése közvetlenül kihatottak a munkásság életviszonyaira és közvetlenül a községi és városi háztartásokra és ezeken keresztül közvetve ismét a munkásság helyzetére a nagyközségekben és a mezővárosokban. Csökkentek a városi és községi bevételek. Az ínséges években kénytelenek voltak az adók végrehajtását felfüggeszteni és kölcsönöket felvenni. Ilyen körülmények között a törvényhatóságok alig fordíthattak valamit a szociális problémák megoldására. Szentes város polgármesterének jelentése szerint a tartozások összege 1889-től nőtt meg. 1894-ben az évi adóhátralék 128 075 Ft, 1895-ben pedig 125 827 Ft volt, ez az összeg az éves összes kivetések felét tette ki.33

Az 1868—1872-es évek szerint megállapított adóterhek, az akkori gabonakonjunktúrát, jó gabonaárakat figyelembe véve, valójában az 1890-es évekre váltak igazán nyomasztóakká. Ecseri Lajos maradandó munkájában a számítások egész sorával bizonyította, hogy az adóterhek a kisbirtokos parasztságot a tönkremenés szélére sodorják. Kimutatta, hogy egy fertályos gazda, akinek 14 holdja van (1200□-öles) 74 Ft adót fizet és egyéb kiadásaival is számolva 70-—80 Ft jövedelemmel számolhat évente jó termés esetén, ami messze alatta marad egy napszámos évi keresetének is.34 A kisebb birtokosok adatai még ennél is elszomorítóbbak. A birtoknagyság növekedésével javul a helyzet ugrásszerűen. A házzal telekkel rendelkező napszámosokat is kíméletlenül adóztatták.

A szentesi tiszti főügyész, Ecseri számításaival összhangban ecsetelte az elkeserítő adózási viszonyokat a város országgyűlési képviselője, Sima Ferenc (Ugron-frakció). Kimutatása szerint a kataszteri tisztajövedelemnek szinte az egészét elviszik az adóterhek. Felhozza, hogy a 10%-os kamatot fizető adóssággal megterhelt gazdaságok közben adóznak is. Adatai szerint 12 Ft kataszteri tisztajövedelem után 2 Ft 60 kr. az adó, ugyanennyi a községi adó, 4,80 a vízszabályozási költség, továbbá a megyei út- és közmunka, valamint egyházi adó 10—10%-ot tesz ki. Egyéb költségekkel együtt az így kapott tétel kimeríti a tisztajövedelmet.35 Ezek a körülmények teszik érthetővé, hogy az induló agrárszocialista mozgalmak miért tudták a birtokos parasztság egy részét is magukhoz ragadni. Ecseri adataihoz szólva Vadnay főispán is megállapítja, hogy „Adatai egytől-egyig megbízhatók” és hozzáteszi, hogy „az alföldi kisgazda lelke csak úgy csordultig van keserűséggel, mint a munkásé.

Ő is szocialista, ő is az emberiség kitagadott gyermekének tartja magát. Nem bírja a közterheket. Követeli a progresszív adót. Tűzbe menne Várkonyiért”36 Vadnay szerint is csak az 50 holdasnál nagyobb gazdaság életképes, mert az Alföld legtermékenyebb földjén is csupán az ennél gazdagabbak elégedettek.

A korábbi történetírásban eléggé népi méltányolt szempont, hogy az 50 hold

31 CsmL (Szentesi Fiókl.) Csongrád m. főisp. ir. biz. 52/1897. szeptember 12-én kelt jelentés.

32 Bml Békés m. alisp. ir. ein. 357/1897.

33 CsmL (Szentesi Fiókl.) Szentes város polgármesterének ir. II. 144/1896.

31 Ecseri Lajos: I. m. Az idézett adata a 148—149. 1.

35 Képviselőházi Napló 1892. XI. k. 207. 1. 1893. április 13-iki ülés.

39 Vadnay Andor: Tjszamellékről. Bp. 1900. 124—125. 1.

221