Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Forczek Zoltán: A hódmezővásárhelyi céhes ipar utolsó időszaka (A válság és megszűnés évtizedei)
tevékenységét a céhek fogták össze. A céhek számából következtetve aligha mondhatjuk differenciáltnak Hódmezővásárhely iparstruktúráját a 19. század közepén. Céhalapításig is csak a népesebb létszámot foglalkoztató iparágak jutottak el. 1848-ig csupán 11-re emelkedett a céhek száma. A kisszámú kézművest foglalkoztató iparágak képviselői filiálisként más városok céhszervezeteihez kapcsolódtak. Az 1850-es évek közepén például a szegedi céhekhez kötődtek a város cipészei és borbélyai. De a vásárhelyi céhekhez is tartoztak filiálisok, így az ácsok céhéhez többek között Gyula, Makó, Szentes, Csongrád, Orosháza és Szegvár településeiről.7 A forradalom és szabadságharc időszaka alatt minden bizonnyal újabb céhek szerveződtek még Hódmezővásárhelyen. Ez egy megkésett fejlődési folyamatra utal, hiszen arról van szó, hogy a városban újabb iparos tevékenységek jutottak el arra a pontra, ami intézményes formában is kifejeződhetett. A céhek számának növekedéséről eltérő adatok tanúskodnak. Egy 1850-es kimutatás, amely az abszolutista kormányzat számára készült, 19 céhről tesz említést.”8 (Ugyanez a kimutatás Szegeden 26, Szentesen 17, Csongrádon 8 céhről tud.) A forradalom és a szabadságharc viszonylag rövid időszakában azonban ennél minden bizonnyal szerényebb lehetett a céhek számának növekedése. Megbízhatóbbnak tarthatjuk azt a kimutatást, amely levéltári kutatásokra alapozva ismerteti a város céhes viszonyait.9 Eszerint az 1850-es évek közepén 15 céh működött Hódmezővásárhelyen, bár közülük kettőnek nem volt kiváltságlevele. A jelzett munka alapján a város céheiről az alábbiakat tudhatjuk meg: A céhek megnevezése: Tagok száma, időpont és egyéb megjegyzés: 1856-ban 18 asztalos mester volt a városban. Az 1850-es évek elején 30 körüli tagja volt. 1855- ig az ácsokkal közösen alkottak céhet. A kőművesek 1855-ben különváltak. Hivatalos céhlevelet már nem kaptak, de pecsétjük volt. Munkájukat nem nagyon igénylik, hiszen a vert falak korát élte még a város. A néhány középületet pedig idegenekkel, főleg német származású mesterek irányításával építtette fel az elöljáróság. 1856- ban 50 főt foglalkoztatott ez az iparág. Gyakran előfordul, hogy ugyanarra, vagy egymáshoz egészen közeli időpontra vonatkozóan egymástól jelentősen eltérő adatokkal találkozhatunk. Az eltérő adatközléseket nem mindig lehetett hitelt- érdemlően pontosítani. Pozsár István jel1. Asztalos 2. Acs 3. Kőműves 4. Bognár 5. Csizmadia 7 Rákos István: Hódmezővásárhely története. A feudalizmus utolsó évszázada (Kézirat). Szeged, 1978. 49. o. 8 Dr. Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története. III. rész. Bp., 1900. 3 Pozsár István: A Csongrád megyei céhek története. Csongrád, 1912. 91—119. o. 199
