Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)
1850-ben Herrich Károly pályafutásában is döntő változás következett be, őt nevezték ki a Tisza-szabályozási Központi Bizottság műszaki vezetőjének. A szak- irodalomban elítélik a kereskedelmi minisztérium ezen lépését, sőt olyan nézetet is olvashatunk, hogy Herrich Károly az osztrákok megbízottjaként került e pozícióba. A 32 éves, összesen tíz éves gyakorlattal rendelkező Herrich megbízatását azonban csak akkor érthejük meg, ha áttekintjük, milyen volt a vízépítéssel foglalkozó műszaki gárda összetétele az 1840-es évek végén. 1848 áprilisában a helytartótanács felügyelete alatt, a Vízi és Építészeti Főigazgatóságon kb. 25 mérnök dolgozott (az ideiglenesen alkalmazottakkal együtt), a főigazgatói tisztség azonban nem volt betöltve. A helyettesi teendőket Zelenka Lajos, Berger Lajos valamint a már említett Keczkés Károly látta el, és fontos feladatokat kapott a két adjunktus, Ringer János és Tenczer Károly is. A Főigazgatóság vízügyi részlegének, a Hajózási Igazgatóságnak utolsó kinevezett vezetője Vásárhelyi Pál volt, halála után azonban nem töltötték be állását. Az első hajózási mérnök a Körösöknél és a Bégánál gyakorlatot szerzett Varga János volt, mellette Wallandt Henrik, Massányi János, Tomsich Domokos stb. dolgozott. A vízimérnökök harmadik csoportját az ideiglenes alkalmazásban álló, Tisza térképezésnél alkalmazott mérnökök alkották, akik közé a már említett Fodor Jánoson, Eggert Józsefen, Gerometa Mihályon, Tárczay Dánielen kívül Rauschmann Gusztávot, Perlberg Gusztávot, Hieronymi Ottó Ferencet, Barla Sámuelt stb. sorolhatjuk. Az említettek közül néhányan idős koruk miatt nem jöttek számításba (Zelenka, Berger, Tomsich Domokos), a két legkiválóbb gyakorlati szakember Lányi Sámuel és Varga János pedig a szabadásgharcban való részvételük számításba (Zelenka, Berger, Tomsich Domokos), a két legkiválóbb gyakorlati miatt nem kerülhettek állami szolgálatba. Ringer János, Hieronymi a vasútépítés, Rauschmann, Perlberg Gusztáv, Wallandt Henrik, Barla Sámuel a középítészet területén kapott munkát a területi építési hivatalokban. Keczkés Károly Bécsbe került a kereskedelmi minisztériumba, és a magyarországi építési ügyek felügyelője lett. 1853- ban bekövetkezett halálakor Tenczer Károly követte őt, aki már korábban is mindent megtett e beosztás elnyeréséért.51 A Tisza-szabályozás irányítójának kijelölésénél csak a megyei, uradalmi mérnökök, illetve a fiatalabb térképezők között lehetett választani. Herrich Károly mellett szólt, hogy eddigi munkáját Tisza-völgyi uradalomban, Püspökladányban végezte, részt vett a nádori bíróság térképezésében, szép eredményeket ért el a Bodrog eredővizeinek szabályozásában. A nagy emelkedés az volt pályáján, amikor — mint említettük — osztálymérnök lett, hiszen ilyen funkciót uradalmi mérnök nem kapott. Hogy az 1848 előtti osztálymérnökök közül a kereskedelmi minisztérium őt választotta, az valószínű Keczkés Károly véleményének volt köszönhető.52 Nem fogadhatjuk el tehát az újabb szakirodalom azon állítását, hogy Herrich Károlyt e megbízatás elfogadására politikai megalkuvás késztette. A műszaki munka az abszolutizmus korában is a fejlődést és haladást szolgálta, így Herrich szerepe sem azonosítható a közigazgatásban dolgozó tisztviselőkével, akik valójában az osztrákok kiszolgálói voltak. Gondot az jelentett, hogy Herrich nem vett részt az 1830-as években a Tisza vízrajzi felmérésében, így nem ismerte az egész terepet, és nem volt adminisztrációs, hivatali gyakorlata sem. S1 Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, Budapest, 1987. 107, 137. 62 Botár—Károlyi, i. m. I. 40. 173
