Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818–1888)

csatornát. Ez először a Nyakvágó-ér hídjáig vezetett, amelyen az említett országút haladt keresztül, majd 1841-ben Almás pusztáig, 1842-ben Nádudvar széléig hosszabbították meg. 1842-ben megépült a Görbe-gát (Alomzugi-gát), elzárták a Salamon-, Medjes-, Sebes-, Kiskerülő-, Gataj-fokokat, elsősorban az országút biztonsága érdekében.25 26

1843- ban Herrich Károly — Giba javaslatait továbbfejlesztve — a fokok és erek medrében megtervezte a Makkodi-csatorna mellékcsatornáit. Összesen hat mellékcsatorna létesítését javasolta a Mérges-, Medjes-, Nyakvágó-erek, Hódos-tó fel- használásával.26 A terv gyors megvalósítása érdekében valamennyi új csatornáról részletes hossz-szelvényt is készített. 1844-ben kezdték meg a határ déli részén a Fu- taki-csatorna ásását, amely a Kék-Kállóból táplálkozó Futak-ér medrében haladt, de az árvizes időszak miatt teljes szelvénnyel nem készülhetett el.

1844- ben Giba Antal mérnöki megbízatása lejárt, a kerületi prefektus felszólította Herrich Károlyt, hogy három évre vállalja el a mérnöki teendőket. (1844. szept. 30.) Munkájáért évi 400 Ft fizetést, szállásköltséget kapott, az uradalmon kívüli tevékenységért pedig napidíjat helyeztek kilátásba.27 1845. jan. 12-én a prefektus számára négy fő feladatot jelölt ki:

— a Makkodi-csatorna meghosszabbítása

— a Futaki-csatorna munkáinak folytatása, az ezzel kapcsolatos tervek elkészítése

— a nádudvari postaút javítása.

Legsürgősebb feladat a Makkodi-csatorna meghosszabbítása, szelvényének bővítése volt, 1844-től ugyanis a határt mindkét oldalról árvizek fenyegették. Nov. 28-án Pritz Mihály tiszttartó jelentette, hogy a nádudvari határrészen a víz árad, elborította Kis- és Nagy-Makkod pusztákat, kárt tett az állatállományban, és a Berety- tyó Sárrétjéből származó elöntés tönkretette a postautat is. A sürgős védekezés ellátására robotosokat rendeltek ki, akiknek munkáját Herrich Károly irányította. 1844 decemberében a víz a Makkodi-csatornán tört ki, különösen annak balpartján, ahol nem voltak töltések. Az éppen soros tisztújítás miatt valamennyi érdekelt a megyeszékhelyen, Kisvárdán volt, aki csak intézkedni tudott volna. December közepén beállt a fagy, és ekkor állították helyre a megrongálódott töltéseket.28

A Makkodi-csatorna kiásása megbontotta a terület vízrajzi egyensúlyát, és első formájában még nem hozta meg a várt eredményt. Egyik probléma az volt, hogy a Hortobágy feliszapolódott medre nem biztosított lefolyást, a Giba Antal által javasolt csatornát pedig nem építették meg. Másik nehézséget az jelentette, hogy a csatorna középső része a Nyakvágó-ér természetes medre volt, egy szűk híddal és még a Makkodi-csatornánál is kisebb szelvénnyel. A harmadik gondot az okozta, hogy a különböző nyitott fokokon a megáradt Tisza vize beömlött a Hortobágyba, így a Makkodi-csatorna nem Püspökladány határát csapolta le, hanem visszafelé folyt és a két folyó árvizét a község felé szállította.

Az 1845. évi tavaszi árvíz alkalmával a bajok egyszerre jelentkeztek. Április közepén a csatorna Berettyó felé eső részén a gátak átszakadtak, Salamon-lapost, Kis- és Nagy-Makkodot öntötte el a víz. Az áradó Hortobágy egyre nagyobb mértékben nyomult be a csatorna másik oldalába, és megszorult a falu mellett, a Nyak- vágó-éren. A lakosság a bíró vezetésével vasvillával felfegyverkezett és a már mentesí25 OL C 79. 1845—16—8.

OL S 12. Div. I. No. 56:3—4.

26 OL S 12. Div. I. No. 56:1—2.

27 OLC 79. 1845—16—6.

28 OL C 79. 1845—16—6.

164