Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Szakály Ferenc: Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér” viszálya Nagyszombat városával (1588). Adatok a 16. századi kereskedelem-szervezet kérdéséhez
így — ezt már mi tesszük hozzá — eleve feltehető róluk, hogy a törökök számára kémkednek. Míg azonban az előbbieknek Kassáig, Nagyszombatig stb. szabad útjuk lett volna, abból, hogy az ediktum értelmezői őket meg sem említik, a török kereskedők még idáig sem mehettek. Noha az ediktum nyílt megsértése volt a Habsburg— török békeszerződéseknek, amelyek külön pontban biztosították a kereskedők kölcsönös mozgásszabadságát,29 a jelek szerint a török uralom alatt élő rácok és dalmaták nemigen éltek ezen jogukkal.30 A törökökhöz hasonlóan, ők is főként a hódoltsági vásárhelyeken találkoztak a magyar kereskedőkkel s adták át nekik úz ún. „török” árukat és vették át tőlük a nyugatiakat.31 így aztán a hódoltságon kívüli magyar, illetve a hódoltsági török, szerb és ragu- zai kereskedők egyaránt rászorultak a hódoltsági magyar kereskedőnép közvetítő szolgálataira. Ezek ugyanis — a hódoltságban török alattvalóként, azon kívül keresztényként és magyarként — a határ mindkét oldalán szabadon mozoghattak s kapcsolatot teremthettek a két egymásra utalt, de egymástól a hatalmi-politikai viszonyok következtében elválasztott fél között. Az 1588-as kamarai levélben megtaláljuk a hódoltsági magyarok hódoltságon kívüli mozgásszabadságának deklarálását is, hisz az élesen szembeállítva a megszállt terület magyar, illetve szerb kereskedőit egyértelműen kimondja, hogy az előbbieknek nemcsak a határközeli magyar empóriu- mokig, hanem azon túl is szabad kereskedniük. Az utasítás bevett gyakorlatként említi, hogy a hódoltsági magyar tőzsérek egészen Morva- és Csehországig s a német tartományokig elhajtják állataikat. (Könnyen félrevezetheti tehát a kutatót az újvári hídvámjegyzék, amikor mindig valamelyik éppen soron következő hetivásárt jelöli meg az áthaladók úticéljaként, s ezzel azt a benyomást kelti, mintha a hódoltságiak csak Galgócig, Komjátiig, Nyárfádig, Sellyéig, Szeredig mentek s ott továbbadtak volna a felhajtott marhákon.)32 Mivel a magyar — s méghozzá nemcsak a hó29 Csak sommásan utalunk rá, hogy ez a pont ott szerepelt valamennyi Mohács előtti és 16—17. századi magyar—török, illetve Habsburg—török fegyverszüneti és békeszerződésben. 30 Erre következtethetünk abból, hogy a hódoltsági szerbek szinte teljességgel hiányoznak az eddig ismertté vált magyar harmincad- és vámjegyzékekből. Hogy azonban mégis kijártak a hódoltságból, tanúsítja, hogy a Pozsonyi Kamara 1589. november 7-én utasította a vágújhelyi harmincado- sát: adja vissza a Ráckeviben lakó István kalugyer („Stephanus kaluger”) lefoglalt posztóját, nehogy emiatt török rabságba essék. OL E 15. Ec Fasc. 66. (a megfelelő hónapnál) 31 Ezt leginkább a magyar végváriak által végrehajtott hódoltsági vásárütésekről szóló beszámolókból tudjuk. Vö. Takáts Sándor: Vásárütés. Rajzok a török világból. I. Budapest, 1915. 359—375. 1.; Gömöry [Gusztáv]: A túrái kincs (Rajtaütés 1585. augusztus 24-én). Hadtörténeti Közlemények 7 (1984) 680—686. 1. (Megjegyzendő, hogy Valójában nem a Pest megyei Túránál, hanem a Külső-Szolnok megyei Mezőtúrnál történt eseményről van szó!) 32 Melchior Prunner moksányi számtartó elszámolása szerint 1574 első felében az alábbi hódoltsági kereskedők igyekeztek a puszíapécsi vásárra Nagyszombaton, illetve Sassinon keresztül: Dátum Név Lakóhely Állatok száma Vámösszeg Nagyszombaton keresztül ápr. 9. Tóth István Tiszakürt 9 ökör és 1 növendék 14 Ft 50 d (Külső-Szolnok) ápr. 30. Tóth István Tiszakürt 18 ökör és 2 növendék 29 Ft (Külső-Szolnok) jún. 5. Mikola Bálint Jászágó (Jászság) 132 ökör 212 Ft júl. 1. Tóth István Tiszakürt 63 ökör és 7 növendék 101 Ft 50 d Sassinon keresztül máj. 15. Nagy Máté Jászberény 1 (Jászság) l 5 ökör 7 Ft 50 d Csór Máté Buják (Nógrád) J „Extraxtus Melchioris Prunner perceptoris Moxaniensis de proventibus tricesimae Tirnaviensis et Sassiniensis a prima die January vsque ad vltimum die [így!] Juny anno 74”. OL E 210. MKA Miscellanea. Tricesimalia Fasc. 102. Tomus 90. Nagyszombat. 139
