Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)

Szakály Ferenc: Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér” viszálya Nagyszombat városával (1588). Adatok a 16. századi kereskedelem-szervezet kérdéséhez

szekeres, ha vele nem maradok, kárt vallhatok. Hol a vámfizetés miatt condemnál- nak a jámbor [értsd: nagyszombati] uraim, azért raktam volt be posztómat, hogy azt is kész voltam volna megfizetni; szökve annyi marhával ugyan [értsd: úgysem] járhattam volna.

Mindeneket igazán meggyóntam nagyságtoknak, az istenért tegyen ítéletet nagyságtok és szabadítsa föl nagyságtok az én marhámat, ne legyek rabbá feleségestül, gyermekestől. Hadd élhessünk mi is, és őfelségének is adhassunk hasznot eféle szegény kereskedők.

A nagyságos Csanádi püspök uram jobbágya szegény kereskedő tőzsér pereskutasi Nagy Gergely

Kívül:

Alázatos könyörgése pereskutasi Nagy Gergelynek, Csanádi püspök uram őnagy- sága szegény jobbágyának.

A kamarai feljegyzése fordítása:

A nagyszombati polgárok által elvett posztóról Megválaszoltatott [15J88. november 24-én.

*

Örömünk tovább fokozódott, amikor a Pozsonyi Kamara egy másik állagában rábukkantunk a hivatal intézkedésére: a nagyszombati városi tanácshoz intézett parancs fogalmazványára is, amely számos ponton érdemben egészíti ki a beadvány előadását :9

Ad cives Tirnavienses:

Prudentes et circumspecti domini nobis honorandi. Salutem et omne bonum.

Quibus rationibus Dominationes Vestre per nuntium suum accusant factum Gregorii Nagy de Peres Kutas coloni episcopatus Chanadiensis, intelleximus. Qua- rum una est, quod arma secum in Turcicam ditionem esset invectus. Altera, quod nőmén civitatis istius usurpasset et se apud tricesimatores Tirnavienses esse dixis- set. Tertia, quod teloneum in porta istius civitatis non persolvisset. Et quarta, quod contra edictum Sue Maiestatis in partes superiores ditionum Christianarum Sue Maiestatis cum pecoribus fuisset profectus.

Quod ergo ad primum attinet, commiseramus nos tricesimatoribus istius loci et civitatis Tirnaviensis, ut si hoc verum esset, arma intercepta adimerent, aut si intra ditionem Sue Maiestatis ille arma mansura essent, tributum de his exigerent. Séd negat ipse boarius maximé cum asseveratione et iureiurando nulla arma se aut emisse, aut in pátriám secum vehere vellisse, sed que in curru suo habuisset, ea per9 OL E 15. MK.R Expeditiones camerales (a továbbiakban: EC). Fase. 64. (a megfelelő hónapnál) Mivel a fogalmazvány jószerivel másból sem áll, mint rövidítésből, nem betűhíven, hanem szabályos átírásban közöljük.

128