Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Szakály Ferenc: Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér” viszálya Nagyszombat városával (1588). Adatok a 16. századi kereskedelem-szervezet kérdéséhez
felderítésre váró, homályos pont. Noha néhány, a belső szervezési „titkokat” is eláruló számadáskönyv5 6 mellett tengernyi olyan levéllel rendelkezünk, amelyek — kivált tömeges feldolgozás esetén — fényt vethetnek a termelőt a fogyasztóval összekötő „lánc” működésére, feltűnően kevés olyan misszilisünk van, amely egy-egy akciót a maga egészében leírna. Ez persze érthető, hiszen a kereskedők nemigen szeretik, ha üzletmenetükbe mások is bepillantást nyernek. * így aztán érthetőképp megörültünk annak a, véletlen folytán kezünkbe került levélnek, amelyben Nagy Gergely pereskutasi „kereskedő tőzsér” szokatlanul bő- beszédűen elmeséli egyik, balul sikerült útjának történetét. (Megörültünk neki már- csak azért is, mert olyan vidékről — az egykori Csanád megye Maros-jobbparti területéről—hoz híreket, amelynek e korabeli beléletéről alig valamit tudunk.) A címzés nélküli, datálatlan levelet 1588. november 24-én válaszolták meg a címzettek: a tartalomból és a megszólításból következőleg a pozsonyi Magyar Kamara tanácsosai. (A címzés hiánya arra utal, hogy Nagy személyesen nyújtotta be folyamodását.) Mivel a levél az elejétől kezdve az aláírásig és a külzeten található témamegjelölésig egyazon kéz írása, s mivel az aláírás mellett nem található „m. p.=manu propria” jelzés, azt nyilvánvalóan maga az érdekelt vetette papírra. Ezért — illusztrálandó a hozzá hasonló falusi kereskedő írás- és fogalmazástudását — szükségesnek láttuk sajátosságait megőrizni s betűhív formában közölni:6 Énnekem minden koron Kegjelmes Urajm! Az el múlt napokban találám megj Nagjságtokat panazom és keönyeörgéssem által,7 az mint az zombati harminchados el veötte potómoth, mellj pozthó marhámtól mynden vámomoth és mind az urunk eő feölsége harminchagját [sic!] igazán megj fizettem és az én igasságom ellen egjéb okot nem talált az én marhám el vevé- sében, ha nem hogj zombatj embernek írattam magamot, kyt én semmj gonoz végre nem cselekedtem, és miéi hogj condrabantá8 nem tehette, marhámot atta az város kezyben. Ilijén nagj njomoróságban, fáratságban, keölcségben eytet az az én igasságom ellen. Hogj ha az istenért és az én niomoróságomért ty nagjságíok nem keö- njeöreöl, az harminchados által ollj kárban eytnek az zombatjak, hogj eöreök rabbá 5 Kerekes György: Kalmár Gergely regesztumja kereskedéséről, 1574—1582. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle (a továbbiakban: MGSZ) 10 (1893) 71—94. 1.; Horváth Ferenc: Népesség- és gazdaságtörténeti adatok a XVI. századból. Vasi Szemle 23 (1969) és Szakály Ferenc: Balázs deák gyöngyösi kereskedő üzleti könyve (Adalékok a hódoltsági terület kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVI. század végén). Agrártörténeti Szemle 14 (1972) 356—386. 1. 8 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL). E 210. Magyar Kamara Archívuma (a továbbiakban: MKA). Miscellanea. Tricesimalia. Fasc. 102. Tomus 90. Nagyszombat; A szövegen csak annyiban változtattunk, hogy kitettük a hiányzó pontokat, vesszőket és Írásjeleket. A kurzívval szedett részek a rövidítések feloldását jelzik. 7 E levelét hiába kerestük feltételezhető helyén, a Magyar Kamara Regisztratúrájának (a továbbiakban: MKR) Litterae ad cameram exaratae c. állagában (OL, E 41). Amiből persze nem következik, hogy másunnan még nem kerülhet elő. 8 Helyesen: contrabandává=szöktetett, csempészett marhává nem minősíthette. Vö. Takáts Sándor: A szöktetés. Szegény magyarok. Hely és év nélkül. 433—460. 1. = Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI—XVII. századból. Sajtó alá rendezte Benda Kálmán. Budapest, 1961. (Nemzeti Könyvtár. Művelődéstörténet) 232—245. 1. 124
