Tanulmányok Csongrád megye történetéből 16. (Szeged, 1990)
Szentes múltja a földrajzi nevekben
nak a városrésznek a magassága vetekszik a Sóház (=Fürdő) környéke magasságával. Az Alsópárton több generáción keresztül ott élő családok emlékei, tapasztaltai azt bizonyítják, hogy ez a része is régen lakott területe a városnak. Több adatközlő szerint építkezéskor, épületátalakításkor találtak a földben régi épületmaradványokat. Arról is többen panaszkodtak, hogy egy ásónyomnyi földet nem tudnak megforgatni anélkül, hogy a szerszám útjába akadó tégladarabok ne okoznának nekik bosszúságot. Az Alsópárton tájékozódási pont volt a Villogó. így mondták: „ott lakik az Alsópárton a Villogó tájékán.” „Ma égy uccát hínnak így az Alsópárton, régén csak Vil- lógórú beszéltek. A Villogó égy terület elenevezése vót” (Brezovai Györgyné 81 éves). A századfordulói hivatalos „utcakeresztelésnek” majdnem áldozatul esett a Villogó. A bizottság, amely a névadással foglalkozott, arról panaszkodott 1903-ban, hogy kénytelen szinte minden utcának új nevet adni: „Mert az itt-ott közismertnek mutatkozó elnevezés annyira együgyű és útszéli, hogy azt némi szépészeti érzékkel megtűrni lehetetlen.” Ilyennek tekinti a Villogót is. „A Villogó név közismert ugyan, de nagyon útszéli, annak az ismeretes korcsmának tetején alkalmazott villogó ma már nem villog” (Bizottsági javaslat 1903). Az alsópárti idős emberek néhányan még emlékeztek erre a „rosszhírű korcsmára”. A kocsma rég megszűnt, (az Alsópárt legmagasabban fekvő részén volt) de a Villogó fontos tájékozódási pont volt és az ma is. Az 1960-as években több névmagyarázatot jegyeztünk fel: pl. „Itt villogtak a legínyek jobbra-balra, mert féltek. Nem vót ajánlatos az Asópártra járni félsőpárti legínynek” (Vecseri Lajos 80 éves református vallású). Ez a névmagyarázat már nem a kocsmára utal, hanem a két városrész ellentétére, amelynek részben vallási okai is voltak, ui. az alsópártiak jórésze a XVIII. század második felében betelepített katolikusok, vagy „matyók” voltak, ahogyan még a XX. században is a nagyon idős felsőpárti reformátusok mondták. A folyók szabályozása előtt Szentes különösen ki volt szolgáltatva a Tiisza és a határbeli folyók, patakok, erek vízjárásának. Idős emberek szájából nemegyszer hallottam, akik ősei elbeszélései szerint adták tovább, hogy régen, a szabályozás előtt, árvíz idején összeszakadt a Tisza a Kurcával, és mindenütt sík víz volt, ameddig a szem ellátott. A Petrák krónika is megemlékezik a nagy árvizekről; „a Tisza, Körös, Kurca, Kórógy szerfelett kiáradásai, melyeknek kiöntéseik sok károkat okozván nevezetesek.” Csak az 1816-ost emelem ki: „mely még a városnak negyedrészét, azaz a Kisérben levő házakat is elöntvén összedöntötte.” A „Kis- vagy Bekerítő ér hajdan a város szélét képezte, most a városon belöl esik. Kiszáríttatván, házhelynek osztatott ki” (P. 1866.). APkr. aKisvölgyet nevezi Bekerítő érnek. A P-féle gyűjtésben már nem szerepel a Kisvölgy Szentes vizei között, hiszen akkor már legalább egy évszázada beépített terület. Valószínű, hogy a „Bekerítő” jelző egyaránt használatos volt a Kisvölgyre és a Kisérre is, ugyanis együtt teljesen bekerítették a beépített területet. Mai térképen is látható, hogy az ősi települési mag a Kurca és a Bekerítő erek (Klauzál, Budai N. A., Kisér utca) és a Nagygörgős utca közötti terület. A Kisér helyén ma utca van. A Kisér városrésznév is. Az ér medre kb. ott lehetett, ahol az út vezet. Bizonyítja ezt az út fekvése, és az 1895-ös térképen a Sáfrán Mihály utca Kisér par ti utca-ként szerepel. A Kisér városunk legmélyebben fekvő területe. A folyók szabályozásáig nemcsak a Kisért, hanem az egész települést védőgát, mentőgát vette körül. Ennek emlékét őrzi a Mentő utca és Mentő sor. Gyűjtésem során az 1960-as években egy 85 éves kiséri asszony a következőket mondta el: „Azért hítták Mentő uccának, mert az ittlakók 10
