Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Dokumentumok - II. A Nobel-díj dokumentumai. Szeged város díszpolgára 1937. október 28.–1938
Dr. Melczer Miklós ny. rk. tanár Dr. Gellért Albert ny. rk. tanár Dr. Dávid Lajos ülésjoggal bíró c. rk. t. Dr. Jancsó Miklós a gyógyszertani tanszék helyettesítésével megbízott magántanár Dr. Molnár József magántanár és Dr. Tróján Emil magántanár mint magántanári képviselők Tanulmányi szabadságon van: Dr. Veress Elemér ny. r. és Dr. Lőrincz Ferenc ny. rk. tanár Jegyez: Dr. Kramár Jenő ny. r. tanár e. i. jegyző Az elnöklő Dékán üdvözli a megjelent kari tagokat és az ülést megnyitja. Meghatott örömmel jelenti, hogy az idei orvosi Nobel-díjat a Nobel Bizottság egyhangú véleménye alapján osztatlanul a Kar tagja, Szent-Györgyi professzor nyerte el. Elnök méltatja ezt az eléggé fel sem becsülhető elismerést, mely Szent-Györgyi tanáron keresztül egyetemünknek s az egész magyar tudományos világnak jutott. Kegyelettel emlékezik meg a nagy Egyetemalkotóról, aki, ha élne, most láthatná, hogy nagy álma valóra vált. Hangsúlyozza, hogy a Nobel-díj nem kitüntetés, hanem eredmény, melyből Karunk is részt kér, mert maga is hozzájárult a nagy sikerhez, amikor Klebelsberg szellemében járva el kedvező atmoszférát, serkentő — támogató baráti kört teremtett. Indítványozza, hogy a Kar Szent-Györgyi tanár nagy érdemeit jegyzőkönyvileg örökítse meg s a nagy nap emlékére emléktáblát készíttessen és emlékérmet veressen. Legyen ez a készülő plakett nemcsak az öröm, a ragaszkodás s a hála kifejezése, de egyúttal a jövő záloga is. Indítványozza, hogy a Kar az emlékérem elkészíttetésére Miskolczy prodékán elnöklete alatt Baló és Purjesz tanárokból álló Bizottságot küldjön ki. A Kar így határoz. Szent-Györgyi tanár válaszában hangsúlyozza, hogy csak az öröm s a meghatottság érzése tölti el, de nem a büszkeségé. Hiszen az elért eredményekhez nem egymagái jutott: két nagy erő segítette oda. Az egyik erő az, amely egyetemünket életre szólította; kedvességgel, szeretettel elárasztotta s a tudományos termeléshez előnyös feltételeket teremtett, híven ahhoz a nagy gondolathoz, hogy a kis nemzetnek a ku- túra fegyvereivel kell magát fenntartania és megvédenie. A másik erő az a baráti szeretet, amely a Karban mindig körülvette, amely eloszlatta aggályait, erősítette a kétségek idején s ilyen módon nyugodt lelki atmoszférát teremtett számára. A most elért elismerés elsősorban nem személyének szól tehát, 135
