Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)

Dokumentumok - II. A Nobel-díj dokumentumai. Szeged város díszpolgára 1937. október 28.–1938

nek, odaadja az egyetemességnek, hogy ami az agyvelőben megfogamzott, amit a szisztematikus1 és a fáradhatatlan kutatás kimunkált, az mindenkié, az egész em­beriségé legyen. Szent-Györgyi Albert szép élete tele van munkával, komolysággal és kutatással; nagy tett az, amit végez, különösen abban a korszakban, amikor a föl­fedezések és kutatások a pusztítás és rombolás szolgálatában állanak; szép lett az, hogy minden porcikájával a tudást szolgálja, a vér nélküli haladást, az erőszakosko­dás nélküli fejlődést; nagy tett ez, és büszkeség nekünk, hogy annak az országnak fiai vagyunk, amelyhez ez a tudós is tartozik, akinek munkája, kutatásai és sikerei a tudást szolgálják és a tudása nagyszerűségét bizonyítgatják. Az emberiség nagy napja az a nap, amikor egy nemzet fiának ítélik a tudományos Nobel-díjat, oda ítélik annak, aki az emberek javát elősegíti, aki a kínok alól felsza­badítja őket, aki megtalálja az örök béke alapját, s nekünk magyaroknak százszoro- az ünnepünk, amikor a tudományos világ legfelsőbb egyeteme Magyarország tudós mányának a zsenit termő magyar földnek a bajnokát: Szent-Györgyi Albertet tette meg halhatatlanná. Nekünk szegedieknek százszoros az ünnepünk, mert az emberiség sorsát és haladását szemlélő tudós stockholmi férfiak a tiszaparti egyetem kitűnő tanárának a homlokára illesztették a virágkoszorút. — Az orvosi Nobel-díj mostan a nemzetközi érdeklődés sóvárgó tekintetét fordítja a szegedi laboratórium felé, az emlékeiben is áldott nagy kultuszminiszter2 által te­remtett új kulturközpont felé; ezek elismerése mellett különös büszkeséggel kell a nagyjelentőségű és eredményekben felbecsülhetetlen tudományos működést és ered­ményt méltatni és méltányolni nekünk szegedieknek, mert az egzakt3 tudománynak, a különlegesen magyar megérzésnek, humanitárius4 elvnek és a világraszóló diada­loknak ez a szerencsés egybeesése Szeged dúsan termő földjére ejtette az örökzöld koszorút, arra a földre, amely az Isten áldotta szegedi paprikát, amelyből Szent-Györ­gyi Albert a C-vitamint előbűvölte, — adja nekünk. Amikor lelkendezünk és örülünk annak, hogy nemzetünk és városunk színeit ilyen méltó módon képviseljük a népek társadalmában, akkor gondolnunk kell arra, hogy adjuk meg a kitűnő polgárnak azt az elismerést, amely őt a polgári közösségből kiemeli, és itt mindjárt arra gondolunk, hogy Szent-Györgyi Albertnek meg kell adni azt a legnagyobb kitüntetést és elismerést, amit a városi polgárság a ritka kiválasztot­taknak megadhat: Mindnyájunk elé, mindnyájunk díszévé, díszpolgárunkká kell megválasztani Szent-Györgyi Albertet azért az önzetlen, odaadó munkáért, amellyel nemcsak a tudományt szolgálta és amellyel nemcsak dicsőséget szerzett nekünk, de amellyel a magyar földműves nehéz és verejtékes életét is megkönnyítette, a pap­rika értékének a világ előtt való feltárásával. A bevezető beszédet és a határozati javaslatot a közgyűlés általános tetszéssel, 1 Rendszeres 2 Klebelsberg Kunó 3 Elvont 4 Emberbaráti 229

Next

/
Oldalképek
Tartalom