Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Dokumentumok - II. A Nobel-díj dokumentumai. Szeged város díszpolgára 1937. október 28.–1938
ségek között is tudnak egyedülálló, világraszóló eredményeket produkálni, s ha elvették is a földet, az anyagi javakat, ha a tehetetlenségig megbilincselték is ezt a népet, a lélekhez nyúlni nem tudtak, az ész, a tehetség, a lelki nagyság tündöklő fénye át- sugárzik a befalazottnak vélt kapukon, ablakokon, s ragyogása az egész öt világrészt betölti. Látjuk, hogy a magyar tehetség mindenek fölött diadalmaskodik ha hit, bizalom, kitartás, ernyedetlen szorgalom kíséri. Egy nemzet, mely egy Szent-Györgyi Albertet tudott a világnak adni, tiszteletet érdemel és élvez is, és fiain múlik, hogy ezt a megbecsülést építő munkával megtartsák és gyarapítsák. Bizonyos, hogy nagy tudósunk példája sokakat fog komoly, lelkiismeretes munkára ösztönözni, hitet, bizalmat ad, kitartásra buzdít, a magyar öntudatot s vele a nemzeti erőket növeli. Szent-Györgyi Albert professzor Nobel-díjjal jutalmazott tudományos munkássága a szellemi értékek mérhetetlen gazdagodását eredményezte, s méltó, hogy az a város, melyben él és dolgozik, háláját és tiszteletét iránta kifejezze. Ezeknek a gondolatoknak jegyében — amidőn a tekintetes törvényhatósági bizottságot üdvözlöm, — a közgyűlést megnyitom. Felkérem dr. Tóth Béla h. polgármester urat, hogy a kisgyűlés javaslatát ismertetni szíveskedjék. — Tárgyaltatott dr. Szent-Györgyi Albert szegedi egyetemi tanár díszpolgárrá választása ügyében 58440/1937. VI. sz. a. előterjesztett javaslat. Dr. Tóth Béla h. polgármester a kisgyűlés javaslatát a következő beszéd kíséretében terjesztette elő: 1937. évi október hó 29-én az első dérvirágos reggelen, — amikor hírül jött, hogy a földkerekség szellemi-stadionjában felszaladt a győzelmi árbocra a magyar zászló és azt hirdette, hogy a tudomány egyik legelőkelőbb testületé: a stockholmi Karolin Akadémia Szent-Györgyi Albert szegedi egyetemi tanárnak ítélte oda a tudomány legnagyobb elismerését jelentő Nobel-díjat, — akkor örömmámorba esett ennek a városnak a közönsége, de büszke boldogságban úszott az egész magyar nemzet is. Szent-Györgyi Albert, a tudós, a kutató azokért a korszakos jelentőségű orvosi, biochémiai1 és vitamin kutatásokért kapta a tudósok válogatottjainak kijáró kitüntetést, amelyekkel ma még fel nem mérhető eredményekkel ajándékozta meg az emberi egészség megvédésének tudományát. Mámoros izgalomba került a magyar nemzet, mert végre, annyi sok nehéz esztendő után magyar tudós kapta meg a tudományos díjak legszebbikét és legnagyobbikát, mert magyar tudós előtt hódol a nemzetközi tudomány. Szépen és szerényen mondotta a mi professzorunk: „Nem az elismerést, hanem a megismerést kerestem.” A felismerés nyughatatlan vágya — az emberi élet legszebb értelme — űzte és sarkalta Szent-Györgyi Albert professzort, hogy elmerüljön a természetben, és tudása fényes lámpájával kifürkéssze annak titkait, hogy azt, amit felismer, odaadja a köz1 Biokémiai 228
