Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
ség volt. A legszebb szállodában helyezték el és úgy bántak vele, mint a legmagasabb rangú diplomatákkal. Ugyanezt az epizódot mondja el az az orosz tolmács, aki az említett őrnaggyal találta meg a Szent-Györgyi családot. Az alkalmi tolmács visszaemlékezése szerint a Szent-Györgyi felkutatására és megmentésére indított akció 1945. január 10-én volt. A Nagykörúton még állt a harc. „Az Andrássy út sarkán kiszálltam a gépkocsiból, futva, kúszva elértünk a Vörösmarty utcáig... Rákosszentmihályon meleg lakásba, emberi körülmények között helyeztük el a családot. Még aznap este vacsoraasztalt ültünk körül, magas rangú szovjet tisztekkel, koccintottunk a közeli békére, és beszélgettünk sok mindenről. A professzor derűs volt, tele bizakodással... Végül abban állapodtunk meg, hogy másnap délelőtt bemegyünk Zuglóba és a professzor a frontrádión keresztül beszél Budapest népéhez. S valóban másnap a zuglói frontstúdióban Szent-Györgyi Albert szólt az oly sokáig rettegő, fázó, éhező pesti néphez, hogy nemsokára vége a szenvedésnek, hogy hozzá kell látni, hogy érdemes hozzálátni a munkához.”115 A FELSZABADULT ORSZÁGBAN Nagy szenzáció volt Szegeden 1945. február 11-én délután a színházban Lehár Ferenc népszerű dalművének, a Mosoly országának előadásán. Az egyik első emeleti páholyban megjelent Szent-Györgyi professzor, akiről hónapok óta semmi bizonyosat sem tudtak Szegeden, és akinek sorsáról a legfantasztikusabb hírek keltek szárnyra. A professzor Nelli leánya és annak férje, Libik György gépészmérnök, és egy fiatal orosz tiszt társaságában foglalt helyet a páholyban. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség nem fedezte föl rögtön az érdekes vendéget, aki a páholy homályában szerényen meghúzódott. Az előadás megkezdése előtt Baranyi János igazgató jelent meg a színpadon. Meleg szavakkal üdvözölte Szent-Györgyi professzort és a mellette ülő szovjet kapitányt, akit Malinovszkij marsall adott kísérőül a professzor mellé. A színház közönsége az igazgató bejelentésére óriási lelkesedéssel ünnepelte a világhírű tudóst. Az emberek felugráltak helyükről, és feléje fordulva szűnni nem akaró éljenzéssel fejezték ki szeretetüket és tiszteletüket. Szent-Györgyi Albert mélyen megilletődve integetett köszönetét a közönségnek. A szünetben felkereste páholyában a Délmagyarország munkatársa, akinek a következőket mondta: „Tegnapelőtt érkeztem Szegedre. Annakidején nem azért hagytam el ezt a várost, mintha az oroszok elől akartam volna menekülni, ezt különösen a szegedi nép tudja legjobban. Nyári pihenőn voltam, és a Gestapo üldözött. Ezért nem jöhettem vissza Szegedre. Hosszú hetekig bujkáltam Budapesten, egészen az orosz csapatok bevonu115 Csatári Imre: (Az ostrom napjai). Találkozásom Szent-Györgyi Albertiéi. (Földes Jenő, a „kedves tolmács” emlékezik). — Magyar Hírek 1970. március 7., 7—9, 71
