Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
futó folyosó elzárásával készültek el a diákklub helyiségei. A tágas termekből olvasóterem, társalgó, játékterem, asztali tenisz szoba, büffé készült, ahol a diákok egymás között zavartalanul élhették diákéletüket, szórakozhattak, vitákat rendezhettek, készülhettek és olvashattak, meghitt és meleg közösség fejlődhetett ki közöttük. A felszabaduló helyiségekben a rektor a könyvtárnak raktárhelyiséget is biztosított, a Jogi Kar volt Dékáni Irodájában helyezte el a Diákvédő Irodát és a menza irodáját, mellette az Egyetemi Énekkar kapott állandó helyet, de helyiséget kapott a SZEFHE és az egyetemi cserkészcsapat is. A Turul Szövetségnek nem jutott hely. A diákklub megfelelő felszerelésére az egyetemnek nem volt anyagi fedezete, így adódott, hogy a város 5 ezer pengője mellett Back Bernát felsőházi tag kétezer pengővel járult hozzá a felszereléshez. „Bernát bácsit” sokat támadták liberális beállítottságáért és zsidó származásáért. 1941. március 15-én volt a diákklub ünnepélyes megnyitása, melyen Back Bernát is a meghívottak között vett részt, sőt az egyetemi énekkar közreműködésével késő este más adományozókkal együtt Back Bernát is szerenádot kapott a hálás ifjúságtól. A megnyitón egyébként több zsidó hallgató is megjelent. A jobboldali lapok éles támadást indítottak a „szegedi diákbár”, a „vitaminbár” és a rektor ellen, ki nemcsak otthont adott az ifjúságnak, de ő maga is gyakran látogatta a klubot leányával együtt, beszélgetett, együtt játszott a hallgatókkal. „Megnyílt Szegeden az első magyar diákbár liberális támogatással és amerikai társasjátékokkal” — harsogta a Nemzetőr, ezt a hangot ütötte meg a Függetlenség és a többi jobboldali lap, és minden cikk Szent-Györgyi angol-amerikai irányzatára, és Back Bernáton keresztül a zsidóságra lövellte fullánkját. »Back Bernát bácsi áldozatkészségéből a magyar újjászületés városában kitűzték a liberális megújulás büszke lobogóját. Keresztény, magyar ifjúnak mi más eszménye lehetne ma 1941-ben, mint az, hogy felüljön egy karcsú, magas, amerikai stílusú bárszékre és a kék lakkfényben ragyogó bárpult előtt belekóstoljon abba az új „gyűlöletmentes” — keresztény-nemzetiségbe, amelyet Back Bernát, Traub B. és Társa, no meg a Rotary Club finanszíroz. Hello boy! -— int alá a világnézeti különbség nélkül egyesülő zsidó és magyar ifjúságnak. Látjátok! itt a Bernát bácsi jóvoltából mi ülünk a világnézeti egység csúcsán.«75 A hódmezővásárhelyi Új Hírek szerint nagyon különös „a magyar ifjúság önzetlenül jelentkező zsidó pártfogása, még ha ezt egy Nóbel-díjas tudós neve jelzi is”.76 Természetesen a baloldali lapok védelmükbe vették a kezdeményezést, így a Délmagyarország is. A Független Magyarország c. lap Ne bántsd a magyart! c. cikkében Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Móricz Zsigmond üldözéséhez hasonlítja a jobboldali lapok keresztes—háborúját.77 A jobboldali vádakkal szemben 1941 júniusában az ifjúság már saját lapjában 75 M. L.: Vitamin-bár. — Függetlenség 1941. március 23. 76 Szathmáry János, iFj.: Fogalomzavar. — Új Hírek 1941. március 30., 1. 77 B. G.: Ne bántsd a magyart! — Független Magyarország 1941. március 2. 54
