Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
emlékezik vissza az Orvosi Hetilap 1983. évi 40. számában. Idézi a nagy tudós megnyilatkozását az első mesterséges izomkontrakció megpillantásáról: „Amikor először láttam őket (a két fehérjéből álló aktomiozint) összehúzódni — és az élet egyik legősibb jelét, a mozgást in vitro reprodukáltan — talán ez volt életem legizgalmasabb pillanata.”60 Volt munkatársa, Erdős Tamás, aki Franciaországban egy enzymológiai laboratórium professzora lett, így ír az első élményekről: „...Egy nap hosszan pepecselt a mikroszkóppal, majd odaszólított és kérte, hogy nézzek bele. A kis nagyítású lencse látóterében egy áttetsző hurka lebegett. Ekkor egy folyadékból rácseppentett a készítményre, és a hurka folyamatosan összezsugorodott. Húsz évvel később, mint élete legizgalmasabb pillanatára emlékszik vissza erre a kísérletre. Ma nem vitás, hogy ez a kísérlet — aktomiozinszál összehúzódása magnézium és kálium-ionok, valamint ATP jelenlétében — új korszakot nyitott meg az izomkutatásban.”61 Szent-Györgyi Albert 1943. május 12-én húszperces rádióelőadásban számolt be a tudósok háborús szerepéről és legújabb kutatásairól. „Magyar tudós a háborúban” cím alatt előadása bevezető részében arról a testvéri kapcsolatról beszélt, amely a világ valamennyi igazi tudós elméjét összefűzi s egy szoros közösségbe állítja. Mindegy, hogy a tudomány kutatója ki és hol él, milyen nép, vagy nemzet tagja, beletartozik abba a nagy testvéri közösségbe, amely minden tudásával, akarásával az emberi haladást szolgálja. Természetesen történnek olyan dolgok is, amelyek más elbírálás alá kényszerítik néha a tudósokat is. így volt az első világháború után, amikor aszerint kezdték megítélni a kutatókat, és úgy kapott katedrát, hogy milyen nemzet, nép vagy közösség tagja. Szent-Györgyi professzor ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nem mind vérbeli tudós, aki valahol tanszéket kap és tanít. Gyakran a csöndben, visszavonultan munkálkodó kutatók viszik előbbre a tudomány nagy ügyét. Érdekes és figyelemre méltó volt előadásának az a része is, amelyben a tudósok háborús szerepéről beszélt. Kiemelte, hogy sokszor kell a tudósnak olyan dolgokkal foglalkoznia, amelyek nem vágnak teljesen a szakmájába, pl. háborús időben háborús célokért kell dolgoznia. Ezt is kell vállalni, erre is fel kell készülnie, mert a kutatótól, a tudóstól néha nemzete, hazája érdeke ezt is megkívánja. Az előadás további részében Szent-Györgyi professzor megemlékezett arról a nagyszerű kutatómunkáról, amit a szegedi Orvosi Vegytani Intézetben végeznek. Az izomösszehúzódás problémáját oldja meg jelenleg Szent-Györgyi Albert és munkatársainak kitűnő gárdája. Olyan kérdés ez, amellyel — mondotta a professzor — már száz esztendeje teoretikusan foglalkoznak. Ő is először teóriákkal próbálta megoldani a problémát, azonban rájött arra, hogy teóriákkal nem érhet el sikert, s ekkor vegytanilag tökéletesen kianalizálta az izomrostokat és a nagy jelentőségű kutatások 60 [Banga Ilona]: A 90 éves Szent-Györgyi Albert köszöntése. — Orvosi Hetilap 124; 40. 2435—2436, 1983. 61 Erdős Tamás: Prof, akinek nincs kora. — Biokémia 7; 3. 13—15, 1983. 47
