Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
országból visszajöttél, és tüntess ki minket azzal, hogy egy összejövetelen osztálytársaid körében Budapesten megjelenjél. A fiúkat elhívom, hogy Veled együtt örülhessünk és gratulálhassunk a nagy kitüntetéshez, melyet már réges-régen megérdemeltél...” A Budapesti Református Gimnáziumi Diákszövetség minden hónap első hetében tartott összejövetelt a Váci utcai Söröző különtermében (volt Tiszti Kaszinó épülete). Ezeken az összejöveteleken az öregdiákok tudományos előadásokat tartottak és vitaesteket rendeztek, mely után a fehér asztalnál emlékeztek vissza az ifjúság derűs napjaira. Az 1938. március 2-i összejövetelen megjelentek közül csak kevesen tudták, mily felejthetetlen élménnyel gazdagodva térhetnek majd haza. Ezen a márciusi öregdiák összejövetelen az asztalfőn zöld gallyakból, szegedi paprikával díszített országcímer fogadta a megjelenteket. Szent-Györgyi Albertnek, öregdiák társuknak, a Nobel- díjas professzornak készítették ezt a meglepetést, ki ezen a napon megjelent közöttük. A patkó alakban elhelyezett asztalon évszám jelezte, hogy melyik évfolyam diákjai hova ülnek. Ezúttal Szent-Györgyi tiszteletére az 1911-es évszám került a főhelyre, Halk éljenzés fogadta Szent-Györgyi Albertet, az őszes lobogó hajú öregdiákot, aki megjelent volt osztály- és iskolatársai között. Vámossy Zoltán egyetemi tanár, a szövetség elnöke rövid beszédben üdvözölte az illusztris vendéget: „Üdvözöllek Téged, Kedves Barátunk, kit szíve melege, az ifjúkori emlékek sokasága hozott vissza körünkbe. Útravalót a mi gimnáziumunktól kaptál, és erre világraszóló eredményeid eléréséhez szükséged volt. Észrevétlenül csepegtette Beléd az igazságszeretetet és szabad gondolkodást. Ez az iskola tanított meg arra, hogy tisztán láss, ne ernyedj és ne eresszed el, amit jól megláttál. Mindnyájan boldogok vagyunk, hogy baráti körünkben üdvözölhetünk. Az egyenlőség érzése hozott ide és mi nem irigyen, hanem büszkén nézzük Benned az isteni szikrát, ami Téged a dicsőség ormára vezetett. Köszönjük Neked, amit idáig tettél, és arra kérünk, ne állj meg, haladj sikert sikerre halmozva tovább a hazáért, nemzetért és a tudományért.” Szent-Györgyi Albert állt fel ezután: „Kedves Fiúk! Ne várjatok tőlem szónoklatot, szép beszédet. Talán azért adatott nekem a dicsőség, mert húsz évig nem beszéltem. Van pálya, ahol a szájával, van pálya, ahol a nyelvével halad előre az ember. Én nem ilyen pályán lépkedtem. Engem a munka, az erős akarásomon kívül, az a szellem segített, amit a gimnáziumunk falai között szívtam magamba. Mindenki csak annyit adhat, amennyije van, és én meleg szeretetem adom, ami bennem él, amiben benne foglaltatnak az iskola tanárai, tanítványai, minden téglája (sőt túlfolyó vizeldéje is). Gimnazista korunkban lekicsinylőleg emlékeztünk vissza az elemi iskola éveire. Az élet küzdései között a múlt is veszít egykori érdekességéből, kisebbnek látszik 44
