Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
Szent-Györgyi értesült az előkészületekről és szigorú utasítást adott ki: nem szabad ünnepelni, tovább folyik a munka. A munkáért adták a Nobel-díjat, nem pedig az ünneplésért. 1938. január 21-én az Egyetemet és Főiskolát végzett Magyar Nők Egyesülete felkérésére a bölcsészkari Auditorium Maximumban tartott előadást a Nobel-díjjal kapcsolatos eseményekről. A hétszáz fős hallgatóság előtt humoros részletekben gazdag, közvetlen előadásban számolt be akkori élményeiről. „Egyszer megjelentek a hírek a svéd lapokban is, hogy Szent-Györgyi a Nobel-díj jelöltje. Elküldték a lapot nekem is, a cikk mellett nagy fénykép volt. Az volt a baj, hogy a fénykép nem engem ábrázolt. Egy csinos fiatal férfiarc mosolygott le a képről, nem én voltam. Este fél 9 órakor csörgött a telefon. Nagyon izgatott voltam, amikor felvettem a kagylót. Nem Stockholm jelentkezett, hanem az anyósom: gratulált a Nobel-díjhoz. Azt hittem, hogy tréfál. De nem. Miután egy barátom hivott fel Stockholmból és ő is gratulált... Ez már más, kezdtem igazán örülni. Pár órával később már Hóman miniszter gratulált, ekkor már biztos voltam a Nobel-díjban, egy miniszter mégsem tréfál ilyen dologban.” Megköszönte a város közönségének nagy együttérzését és szeretetét és előadását ezzel zárta: „Ennek a nagy szeretetnek láttán még erősebb a hitem, hogy az emberi jóság és az emberi béke végül is győzedelmeskedik a pusztítás és a gyűlölet felett, ami most, fájdalom, betölti a világot.”49 SZEGED VÁROS DÍSZPOLGÁRA Az egyetem mellett az egész város lelkesen fogadta a futótűzként terjedő hírt, hogy először kapott Nobel-díjat Magyarországon, a szegedi egyetemen dolgozó tudós. A városháza előtti téren és a korzón a szegediek a nagy eseményt tárgyalták. Pálfy József polgármester a hír vétele napján a város nevében levélben üdvözölte Szent-Györgyi Albertet.60 A legkülönbözőbb tervek, elgondolások merültek fel a hivatalos szervek és szegedi lakosok között a világhírű tudós méltó kitüntetésére. A legelső gondolatként a város díszpolgárává választása merült fel. A díszpolgárságot a politika országszerte lejáratta. Szeged esetében azonban a hírhedt Bach-korszak megtestesítőjének, az osztrák belügyminiszternek felsőbb utasítására történt díszpolgárrá választásán kívül nem volt eset, hogy a díszpolgárságot politikai nyomásra adták volna meg. Szent- Györgyi díszpolgárrá választása nemcsak a megtisztelést szolgálta, hanem a Szegedhez való erősebb kötődés egyik formája is volt. Félő volt ugyanis, hogy a világhírű tudós nem marad meg a vidéki egyetem falai között. 49 „Erős a hitem, hogy az emberi jóság és a béke végül mégis győzedelmeskedik a pusztítás és a gyűlölet fölött.” — Délmagyarország 1938. január 22., 3—4. 50 Lásd a 24. sz. dokumentumot. 37
