Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)

Szent-Györgyi Albert Szegeden

tőivel találkozott, majd november 6-án a magyar rádióban tartott előadást. Ez alka­lommal nem először szerepelt a mikrofon előtt, mert két rádióelőadást is tartott, az egyiket „A vitaminok és az élet”, a másikat „A magyar paprika új szerepe” címmel 1933 júliusában és októberében. November 6-i rádiószereplése a Nobel-díj elnyerésével kapcsolatos gratuláló levelek és táviratok tömege miatt saját kérésére történt. „Ha minden levélre, táviratra válaszolni akarnék, egész életemben másra nem is jutna idő” — mondotta. „Tanács­talanságomban a rádió igazgatójához fordultam, hogy engedjen ide néhány percre a mikrofon elé, hogy így mondjak köszönetét azoknak, akik ezen örömömet és bodog- ságomat velem megosztották és ezzel megsokszorozták.” „Annak az örömnek örültem legjobban, amit az én kitüntetésem másoknak okozott. Ezek mellett az örömök mellett az én örömöm valósággal eltörpül. Mély hálával köszönöm ezeket a megnyilvánulásokat és szeretném magamhoz ölelni minden magyar testvéremet.” Ezután beszámolt a Nobel-díj elnyerése utáni szegedi eseményekről. Elmondta, hogyan kapott Stockholmból telefonértesítést a Nobel-díj odaítéléséről, egész éjjel sokan telefonáltak és őszinte szeretettel gratuláltak neki. Közben benépesedett a lakása is, körülvették barátai, kinn, a ház előtt pedig a diákok éneke, majd cigányzene csendült fel. Kegyelettel emlékezett meg ezután Klebelsbergről, beszélt tanítványai­ról, a riporter kérdéseire röviden elmondta élete történetét. Végül a tudomány fel­adatairól szólt: „A tudomány emberei elsősorban a béke érdekében dolgoznak. Tudományos felfedezéseikből, sajnos, a legtöbbször a rombolás eszközeit kovácsolják, amelyek azután éppen a tudomány eredményeit pusztítják el. Szentül hiszem, hogy a béke gondolatának előbb-utóbb győznie kell. Ezt azért is hiszem, mert meggyőződésem, hogy az emberek mindenütt, a világ minden pontján egyformán jók, senki sem akarja megölni embertársát, a most uralkodó politikai feszültségnek tehát az emberi lélek­ben nincs alapja. Hely és kenyér jut ezen a földön minden embernek... inkább higgyünk tehát a szeretet, az építés vágyának diadalában, mint a rombolásban és gyűlöletben.”48 Az ember erkölcsi minőségéről vallott nézetében tévedett a tudós, bár kétségtelen, hogy ily tévedésbe csak az önmagából következtető jóember eshet. November 7-én este érkezett vissza Szegedre és 8-án, hétfőn reggel az Orvosi Vegytani Intézetben tovább folytatódott a szabályszerű munka, mintha mi sem tör­tént volna. Másfélhetes szünet után délután 3 órára volt hirdetve órabeosztás szerinti elő­adása, de már jóval előtte gyülekezett a hallgatóság. Virágokkal díszítették fel a pro­fesszor előadói asztalát. Fehér és sárga krizantémokkal várták a professzort. Arra készültek fel, hogy most ők ünnepük a tudóst. 48 „Szentül hiszem, hogy a béke gondolatának előbb-utóbb győznie kell”. Szent-Györgyi pro­fesszor szombati rádióbeszéde. — Délmagyarország 1937. november 7. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom