Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)

Szent-Györgyi Albert Szegeden

dek, olykor pedig az éjszaka közepén... Nagyon ritkán fordul elő, hogy bármelyik problémámnak a megoldására tudatos gondolkodással jöttem volna rá... Én csak az alapproblémákat szeretem, és a saját kutatásomat azzal tudnám jellemezni, mikor letelepedtem Woods Holeban és elkezdtem horgászni, mindig irdatlan nagy horgot használtam. Meg voltam győződve, hogy semmiképpen se fogok ki semmit, és úgy véltem, hogy sokkal izgalmasabb nem kifogni egy nagy halat, mint nem kifogni egy kicsit”.38

Ugyancsak jellemző rá a munkáiban többször előforduló kő-hasonlat. Az elméleti spekulációk helyett a megfigyelés, a közvetlen tapasztalat embere, igazi kísérletező ember volt. Mint többször leírta, Arisztotelész pusztán elméleti alapon azt állította, hogy a súlyos kő gyorsabban esik le, mint a kicsiny és könnyebb. Évszázadokon át mindenki elfogadta ezt a spekulatív megállapítást, senki sem kételkedett benne, senki sem ellenőrizte igazságát, mindaddig, míg Galilei fel nem ment a pisai ferde torony tetejére és két különböző nagyságú követ le nem dobott onnan. A megfigyelés szerint mindkét kő azonos gyorsasággal esett le.

Önjellemzése mellett gazdag egyéniségére, tudományszeretetére, kutatási metodikájára, vezetői erényeire jellemzők munkatársainak, tanítványainak nyilatkozatai. A megjelent nyilatkozatok külön kötetet tennének ki, most csak néhányat mutatunk be.

Guba Ferenc professzor, volt közvetlen munkatársa a következőket írja:

„...Szent-Györgyi mindig hipotézisekkel dolgozik és különösen kitűnik azzal, hogy a legegyszerűbben fogalmazza meg a megválaszolandó kérdéseket. Nem egyszer meghökkentő az a látásmód, ahogyan a sokak által már vizsgált jelenségeket megközelíti... A tévedések elve benne volt a laboratórium légkörében: csak az nem hibázik, aki semmit, vagy legalább semmi újat nem csinál... Optimista, mindig előre néző, az új, meg új megismerés felé irányuló lelkesedése mindannyiunkat... életre szólóan megfertőzött.”39

Bagdy Dániel professzor szerint:

„Szent-Györgyi mint igazi tudós, nemcsak gazdag egyéniség, hanem munkatársai, környezete számára kiapadhatatlan forrás. A kutatómunka minden részlete érdekli, a megfigyeléseket saját szemével is látni kívánja. Az elképzelésekben, ötletekben és gondolatokban gazdag tudós sohasem takarékoskodott szellemi gazdagságával, nem féltékenykedett munkatársaira... Az alkotó tudományos munka szabad légköre bizonyosan egyik fontos tényezője volt a hazai intézetben folyó lelkes, alkotó munkának...”40

A Bostonban professzorrá lett volt munkatársa, Gergely János megemlékezésével fejezzük be a sort:

38 Szent-Györgyi Albert: Egy biológus gondolatai, i. m.

39 Guba Ferenc: Szent-Györgyi Albert és a tudományos iskola. — Magyar Tudomány 28; 9. 696—699, 1983.

40 Bagdy Dániel: Szent-Györgyi műhelye. —- Természet Világa 114; 9. 419—420, 1983.

32