Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)

Dokumentumok - II. A Nobel-díj dokumentumai. Szeged város díszpolgára 1937. október 28.–1938

143 Szent-Györgyi Albert beszéde a svéd rádióban1 Ebben a pillanatban, amikor a Nobel-díjat megkaptam, a legmagasabb kitünte­tést, amiben egy tudós részesülhet, visszaemlékezem kedves kollegáimra és minden nemzetközi segítségre és együttműködésre, aminek életemet és minden tudományos örömömet és eredményemet köszönhetem. Hosszú vándoréveimnek az volt a leg­nagyobb élménye, hogy meggyőződhettem arról, az emberek mindenütt, a földkerek­ség minden országában ugyanolyan jók és jóakaratúak. Mindenütt találtam segítő kezeket és emberi szolidaritást. Svédországi fogadtatásom tovább erősíti bennem ezt a meggyőződést. Hogy egy távoli kis nép fiát itt oly sok szeretettel és jóakarattal fogadták, csak azt bizonyítja, hogy ebben az országban is igen nagyra becsülik és minden emberre kiterjedő szoli­daritást és hitet a közös emberi kultúrában. A Nobel-alapítvány maga is ugyanennek a szellemnek az eredménye. Nekem nagy megnyugvás tudni azt, hogy a mostani politikai feszültségek és gyűlölködések oka nem az emberi lélekben van, nem az egyes ember lelkében, tehát nem elkerülhetetlen. Nekünk mindnyájunknak erősebben kellene hinnünk a sze­retet hatalmában, mint az erőszak erejében, jobban kellene figyelni emberek meg­gyilkolására, még akkor is, ha azt háborúnak nevezik, jobban a meggyőződésünkké kellene hogy váljon, hogy a leglényegesebb az emberben nem a nyelve, az útlevele, vagy a születési bizonyítványa, hogy békés megegyezés csak akkor lehetséges, ha nem csak elvenni, hanem adni is készek vagyunk, hogy együttműködéssel többet érünk el, mint kölcsönös pusztítással, hogy mi és a nemzeteink nem csak egymás fölött állhatnak, hanem békésen egymás mellett kell élnünk, ha boldogok akarunk lenni. Nem szabadna abban kételkednünk, hogy az egyetlen bizton önvédelmi fegy­ver az egymással szembeni jóakarat, hogy tehát a nemzetek között a tisztelet és a köl­csönös figyelem azon egyszerű szabályait kell a magunkénak mondanunk, ami min­dennapi életünkben az ember és ember közötti társas érintkezést is meghatározza. SZÓ TE Közp. Kvt. — Géppel írott, Szent-Györgyi kézírásával javított tisztázat. 1937. december 10. 1 A német nyelvű eredetinek magyar fordítása. Ford.: Veresné Dékány Mária. Szent-Györgyi Albert kézírásával megjegyzés az eredetin: „Rádióban tartott 10/XH.” Közölve: Magyar Tudomány 1988/1. 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom