Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Szent-Györgyi Albert Szegeden
„Amíg a középiskola jelen szellemében nem annyira a hallgató egyéni szellemi és jellembeli kvalitásait ítéli és fejleszti, hanem az adathalmazok megoldását és a mne- motechnikát tartja legfőbb tárgynak, és ameddig a középiskola s az élet, illetve az egyetem eszményei nem esnek össze, addig az ilyen intézkedést nem tartja kívánatosnak.” Nézeteit számos írásában, előadásában hangoztatta. Különösen rektorsága idején, rektori székfoglalójában, a sajtónak tett nyilatkozataiban. Alapelve, hogy az iskolának célja nem elvont pedagógiai eszmék szolgálata, hanem hasznos, boldog, egészséges honpolgárok nevelése. A szaktudás elsajátítása nem elégséges, mert jellembeli, erkölcsi, értelmi és testi tulajdonságok bizonyos sora nélkül a szaktudás magában értéktelen, sokszor meg egyenesen ártalmas. „...A középiskolából kikerülő 18 éves fiatalember látszólag már fáradt, fásult, a 25 éves pedig, aki az életbe lép, már csak valami nyugdíjas állásról ábrándozik, ahol semmiféle felelősség nem súlyosodik a vállaira. Itt a nevelésben, az oktatásban, a tanításban kell valami alapvető hibának lennie... Nagy tömeg felesleges és üres tudás ballasztjával kerülnek a mi fiaink az egyetemre. Ezzel nem a középiskolai tanárt támadom, az nekem kollegám és testvérem. Meg kell azonban mondanom, hogy a mai oktatási rendszer az oka ezeknek a súlyos következményeknek, az a rendszer, amely minden nemzeti tulajdonságainkkal teljesen ellentétes és az élet és szellemi higiénia minden elemi követelményével szemben áll. Sok közöny kellett hozzá, hogy a Bach- korszak óta lassan kialakuló hibás rendszer idejuttatta a legfontosabb nemzeti problémát, gyermekeink nevelését. Az egyetem sem mentes a középiskola hibáitól.”17 Az iskolával kapcsolatos nézeteinek összegzését később, 1946-ban, az Országos Köznevelési Tanács elnökeként fejtette ki: „...Magáról az iskoláról is sokat tárgyalhatnánk, de itt most csak a legfőbb nézőpontra szeretnék rámutatni: az iskola a demokrácia eszméit, a társadalmi és emberi együttérzést, az emberi együttélés egyszerű alaptörvényeit, köztársaságunk szeretetét és tiszteletét ne csak betűben és írásban tanítsa, hanem bensőséges iskolai együttélésben is igyekezzenek beleírni a gyermekek leikébe, és ebben valósággá, átélt életté fejleszteni.”18 A sportról alkotott gondolatai és a sporttal való állandó kapcsolata a modern tudóst állítja elénk. Eleven gyermek volt. Bár családi környezete — a több nemzedéken át tudós Lenhossék család hagyománya — a szellemi irányba terelte, a gyermek Szent-Györgyi igazi eleme a mozgás volt. Szerencséjére korai gyermekéveit a Buják melletti Kis-kéri kúrián töltötte, így hamar szoros kapcsolatba került a természettel, s lehetősége volt a mozgásigény kielégítésére. Ott ismerkedett meg későbbi kedves sportjával, a lovaglással, s ugyancsak ott gyakorolta először — a Nobel-dijas professzorként is oly szívesen űzött sportját — a futást. Középiskolás korában már a sportszerű életre való 17 Szent-Györgyi Albert előadása a hibás és a helyes pedagógiáról. — Magyar Nemzet 1941. február 28. 18 Szent-Györgyi Albert: Elnöki beszámoló. = Beszámoló művelődéspolitikánk mai helyzetéről. Az Országos Köznevelési Tanács teljes ülése. Budapest, 1947. VKM, 3—4. 19
