Szabó Tibor – Zallár Andor: Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi Gyűjtemény - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 15. (Szeged, 1989)
Dokumentumok - II. A Nobel-díj dokumentumai. Szeged város díszpolgára 1937. október 28.–1938
92 Dr. Ripka Ferenc megküldi Szent-Györgyi Albertnek A Nobel-díj ünneplésén elhangzott beszédet 1937. november 9. Budapesti Rotary Club Budapest. 1937. november 9. Kedves Barátom! Kedves kötelességemnek teszek eleget akkor, midőn a budapesti rotariánusok nevében értesítelek, hogy clubunk folyó hó 5.-én tartott ülése megemlékezett a Téged és általad az egész nemzetet ért nagy kitüntetésről és meghatódott örömünknek és irántad érzett szeretetünknek és nagyrabecsülésünknek egy percnyi felállással és hallgatással adtunk kifejezést. Az ülésen Lobmayer Géza tagtársam tartott ünnepi beszédet. A vonatkozó körlevelet, amelyben Lobmayer Géza beszédét szószerint leközöltük, csatolom.1 A szegedi viszontlátásig igaz rotariánus barátsággal köszönt őszinte híved Dr. Ripka Ferenc elnök SZOTEKözp. Kvt. — Géppel írott tiszt ázat. 93 1937. november 9. A budapesti Rotary Club 1937. november 5-én tartott ülésén Szent-Györgyi Albertról elhangzott beszéd szövege Lobmayer Géza Szent-Györgyi Albert rotariánus barátunk kitüntetéséről a következő szavakkal emlékezik meg: „Kedves Barátaim! — Ma egy hete azt hiszem mindannyiunk érzületét megfogta az a nagy munkaterem, ahol egynéhányezer munkáskéz egyszerre dolgozott, a gépek halkan a munka szimfóniáját zümmögték és az egész az alkotó emberi elme apotheó1 Lásd e kötet 93. sz. dokumentumát. 193
