Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Gilicze János: Földeák község áttelepülése 1845–46-ban
Makóról Vásárhelyre vezető' út köze igen lapályos, a fölépítendő házaink föld faka- dás és víz árjának kitéve lennének, a legelőnek távol léte is akadály, holott legelőnket csupán helység körül lenni óhajtjuk. Ezeknél fogva, hogy ottan építsünk nem vállalható.” Kérték, hogy a család partosabban fekvő ún. karabukai majorsági területeit engedje át csereként. A középületek közül csak a jegyző, kántor lak, iskola és községháza felépítését vállalták rövid határidővel. A többi létesítményt is hajlandók néhány éven belül elkészíteni.24 Návay László válasza nem késett sokáig, 1845. július 6-án közölte az elöljárósággal, hogy a csere ügyében az egész család nem illetékes, hiszen a megjelölt terület Návay Károly és Mihály tulajdonában van, ezért kérésüket nekik továbbította. Közel egy hét elteltével a két birtokos is megszabta nehezen teljesíthető feltételeit. Majorsági földjüket készek átengedni, de rajta lévő gazdasági és lakóépületeiket kötelesek az áttelepülők lebontani és kimutatandó új helyen felépíteni. Kertjüket és szőlőjüket is ki kell becsű szerint fizetni.25 A földesurak ajánlatát a község nem fogadta el. A szabott feltételek, az idő múlása, a huzavona arra kényszerítette az elöljáróságot, hogy közvetlen segítségért a nádorhoz illetve a Helytartó Tanácshoz forduljon. 1845. augusztus 20-án kelt feliratukban korábbi sérelmeiket is megismételve26 beszámoltak a vízáradásról és az elszenvedett károkról. Sérelmezték, hogy a földesurak bár látván, hogy „több ezer meg ezer lakostársaink mostani lakhelyet sátor és gunyhók alatt tölteni kénytelenek, hol a jövendő tél gyilkoló tőrétől tartózkodásaikat ki államok lehetetlenség fog lenni...”, mégis önkényesen lakhelynek két elfogadhatatlan területet ajánlottak fel. Nehezményezték, hogy a kért majorsági terület átengedését súlyos feltételekhez kötötték. Kérték a nádort, hogy a Návay családot bírja rá a karabukai áttelepülés mielőbbi rendezésére és megkezdésére valamint követeléseik jogosságának elismerésére. A felirat válasz nélkül marad.27 Augusztus 27-én az elöljáróság szinte szóról szóra megismételte július 4-i kérelmét. A kedvezőbb válasz még aznap megérkezett Návay Károlytól. Hangsúlyozta, hogy a fennálló gazdasági épületek lebontása és újbóli felépítése, de leginkább a kert és az erdőcske kiirtása tetemesen megkárosítja, de mégis karabukai területét kész átengedni, ha épületeinek elbontásánál és kerti fáinak átültetésénél segédkezet nyújtanak. Návay Mihály is feltételekhez kötötte hozzájárulását. Tanyaépületét, kertjét, lóherését és szőlőjét nem hajlandó átengedni. Segítséget csak annyit kíván, hogy szántóját rétté alakítsák át, s a hosszú éveken át felgyülemlett és összegyűjtött dudvát, trágyát az új szántójára hordják ki.28 A kapott választ elfogadták. Úgy látszott, hogy a hónapok óta tartó alkudozások végre eredményre vezettek. 1845. augusztus 31-én az elöljáróság és a Návay család az éppen ülésező vármegyei közgyűlés elé terjesztette barátságos egyezségtervezetét. Javasolták, hogy egy megyei bizottság a helyszínen győződjön meg arról, hogy a szerződést közmegegyezéssel kötötték-e? Kérték a megyét, hogy pozitív tapasztalatok esetén intézkedjen a Helytartó Tanácsi jóváhagyás iránt, mert az időjárás, a közelgő tél sürgeti az átköltözés lebonyolítását. A tervezet első pontja tartalmazta a középületek felállítására vonatkozó előírásokat, azzal a könnyítéssel, hogy az 1826-ra elké24 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülési jkv. 1845. 154. sz. 25 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülési jkv. 1845.154. sz. Návayak hátirati válaszai. 26 A község 1836-tól legelőelkülönítési pert folytatott a Návay családdal. Panaszaikban mindig kitértek a per kapcsán ért sérelmeikre. 27 CsmL (Mf.) Fk. i. számnélküli iratok 1845. 28 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülési jkv. 1845. 157. sz. 179
