Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Gilicze János: Földeák község áttelepülése 1845–46-ban
árendáltak legelőket. A bérelhető területek — az adományozások és a kincstári puszták betelepítése után — lassan elfogytak. A földeákiak határaik közé szorultak.7 Egyre szükségesebbé és sürgetőbbé vált, hogy a folyók áradásai ellen védekezzenek és a nádat, gyékényt termő vízjárta réteket haszonvehetővé változtassák. A község elöljárósága 1818-ban engedélyt kért a Návay családtól arra, hogy saját erejéből védtöltést emeljen. Közel nyolcévi kemény munka után 2318 öl hosszúságban készült el a gát a makói határ mentén az Ágoston szállásig, onnan a Borjú halmon keresztül a falu szélén levő partosabb Máma halmi kertésztelepig. Az elvégzett ingyenmunkáért a földesurak jutalomként tehermentesen 187 hold (1100 négyszögöllel számítva) veteményeskertet osztottak ki, azzal a feltétellel, hogy a töltés állandó karbantartása a lakosokat fogja terhelni.8 Erről a terhes kötelezettségről és az ár elleni védekezésről vall egy 1838. május 9-én kelt tanácsülési jegyzőkönyvi bejegyzés: „A víznek árja annyira megrontotta... töltéseinket, hogy a mai napig négyszáz napszámainkat semmivé fogja tenni. A fűzfákból egészen kipusztulván karót, gallyat nem nyerhetünk. A töltésre szükséges hantot sem lehet a víztől felhordani, nincs más mentségünk orvosságunk, csak a náddal valamennyire habnak ellent állani...”9 Alig egy év elteltével, 1839. június 9-én Návay László levélben értesítette az elöljáróságot, hogy a váradi országos vásárról hazaérkezett Návay Károly és Nyéky Antal híradása szerint a Tisza és a Körös „az 1830-ik árnál dühösebben indult meg, mindent amit az útjába talál legnagyobb veszéllyel fenyegeti...” Figyelmeztette a lakosokat, hogy minden erővel készüljenek fel a veszély elhárítására, sőt kérjenek segítséget a vármegyei közgyűléstől, mert „bizonyosan tudom, hogy ezen kis helységnek erejét ezen árvíznek elejét állani felül múlja”.10 Az elöljáróság június 10-re népgyűlést hívott össze és azon a következő határozatot hozták: „végeztetett; hogy miután töltéseinket a lakosok amennyire csak lehetett megtöltötték, mint hogy pedig a mostani föld árja az innenső oldalát annyira víz elborította; hogy már sem kocsin, sem pedig gyalogjába szárazon töltésekhez járni nem lehet; annál fogva segedelmet szükségtelennek gondolván, kérelem levéllel Tekintetes Nemes Vármegyéhez a végett folyamodni nem szükséges.”11 A nagy gonddal megerősített töltés kiállta a próbát, egyelőre elhárítva a nagyobb katasztrófa bekövetkeztét. 1845. május 28. És 31. 1845. év májusa szeszélyes időjárással lepte meg a földeákiakat. Néha napokig esett az eső, hol fagypont alá süllyedt a hőmérő higanyszála, hol fákat döntögető szélvihar tombolt. Az időjárás okozta aggodalmat még fokozták azok a hírek, amelyek a Tisza és a Maros várható rendkívüli áradásáról érkeztek. A határ jó része már vízben állt, de a községet közvetlen veszély még nem fenyegette. A töltések egyelőre jól bírták a víz meg-megújuló ostromait. 1845. május 28-án a késő esti órákban harangszó figyelmeztette a lakosokat a kialakult vészhelyzetre. Az álmaikból felvert rémült emberek szegényes holmiaikkal a dombon épült templomhoz menekültek. A munkabíró férfiak a töltéseket erősítették.12 Az erőfeszítések ellenére a tragédia 7 N. cs. L. 114. sz., 115. sz., 126. sz. 8 Csongrád megyei Levéltár Makói Fióklevéltára. Földeák község iratai. A továbbiakban: CsmL (Mf.) Fk. i.: szám nélkül 1845. 9 CsmL. (Mf.) Fk. i. tanácsülési jkv. 1838. 30. sz. és kiemelés tőlem — G. I. 10 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülési jkv. 1839. 50. sz. 11 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülési jkv. 1839. 51. sz. 18 CsmL (Mf.) Fk. i. tanácsülési jkv. 1845.148. sz. és Kiss József volt földeáki plébános feljegyzései. (Kézirat a makói József Attila Múzeumban.) 176
