Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza
A névsorok átkódolásával a latin és török névsorban megjelöltük az egymással azonosnak tekinthető neveket, vagyis a két adathalmazban kijelöltük az azonos elemeket. Az adatok ilyen értelmű egymáshoz rendelését egyszerűen a szűk latin névsor sorszámainak a szűk török névsor mellé írásával és gépbe táplálásával végeztük el. A számítógéptől az azonosítások helyességének ellenőrizhetősége céljából betűvel is kiírva lekértük az átkódolt névsort. A fenti eljárást megelőzően azonban előzőleg döntenünk kellett arról, mely latin névsorbeli neveket, mely török névsorbeliekkel tekintünk azonosnak: a) Azonosnak vettük a könnyen és biztosan azonosítható neveket, pl. Chye- thertheek = Csütörtök stb. b) A latin névsor nevével azonosnak vettük azokat a török névsorbeli neveket, amelyek eltérő hangalakjuk ellenére az illető név török átírásával jöhettek létre. Itt támaszkodtunk a forrásközlő eligazítására.176 A neveket a török leíró hallás után az arab írás szabályainak megfelelően rögzítette. A magánhangzók jelölési lehetősége az arabban korlátozott, defterünkben gyakran hiányzik. Bizonyos mássalhangzókat az arab nem ismer, mások szó elején vagy szóközépen leírva nem különböztethetők meg. A zöngés zöngétlen elhullás lehetősége is fennáll.176 Bizonytalanságok — a források jellege miatt — nem küszöbölhetők ki teljesen. c) Azonos török neveket rendeltünk különböző latin névsorbeli nevek mellé is, ha török átírásuk feltehetőleg azonosan alakult. Pl. Hayas, Hayos = Hajós stb. d) A latin névsor latinul írt, lefordítható neveit, — ezek kivétel nélkül foglalkozásnevek — magyarra fordítottuk, s az értelemszerűen egyező török névsorbeli családnevekkel azonosítottuk, a török névsorban ugyanis latin nyelven írt családnév egyetlen egy sincs. Aurifaber (aranyműves) Pyscator (halász) Lapicida (kővágó) Corigiator (szíjgyártó) stb. = Ötvös = Halász = Kőműves, Kőtörő = Szijátó, Szíjártó A módszer szempontjából indifferens, hogy e nevek valóban családnevek voltak, vagy a foglalkozást jelentették. A családnevek előfordulási gyakorisága külön megfontolásokat érdemel. Egy utca és egy tömb névanyagának egyezésében nem tekinthetjük ui. azonos értékű bizonyítéknak, ha az egyező névanyag gyakran előforduló családnevekből adódik, vagy ha az azonosság ritka —, esetleg egyetlen egyszer előforduló (unikális) nevekből tevődik össze. E tényezőnek a lehetséges kiküszöbölésére a nevekkel kétfajta csoportosításban dolgoztunk: 1,6 Vass 1979. p. 33. 178 Vass Előd példái (Vass 1979. p. 33.): Boda-Buda, Berta-Barta, Szücs-Szőcs. Simonyi-So- mogyi, Kéri-Nyiri, Rács-Rác, Debrecsen-Debreceni. A Simonyi-Somogyi név megfelelése pl. bizonyított. Mindkét név nagyon gyakori, de a latin jegyzékben csak Somogyit találunk, a defterben viszont csak Simonyi van és egyetlen Somogyi sincs. Ahol az egyezés nagyon bizonytalan volt, inkább elhagytuk. Bizonyos nevek továbbélésének felkutatásában a latin leírás nehéz olvasása okozott gondot. De bizonyára helyesen találtuk meg a Swl=SzéI, Zwlwsy=Szélös (Szőlősil), Wrwos=Örös (Orvos!) stb. egyezéseket. Másutt bizonytalansággal kell számolnunk: Kathos, Kathws=Kodus vagy Halaazs, Halasy = Halász. 33
