Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden

zett a korszakban végig mandátumot, a tisztviselők névsorában mindvégig csak egy személy (Pálfy József) neve fordul elő.57

Az újjáalakuló th. bizottság tagjainak öt százaléka (9 fő) örökös mandátumot élvezett. A választott bizottsági tagoké 10 évre szólt, felerészük azonban 5 évenként kicserélődött oly módon, hogy egy alkalommal, 1934-ben 36 főt kisorsoltak és ezek helyére újakat választottak. Ezt követően már sorsolásra nem volt szükség, felerészük mandátuma 10 évenként automatikusan lejárt. A virilis városatyák küldetése 5 évre szólt, új virilis névjegyzék is 5 évenként készült. Az új törvény értelmében azonban — a közgyűlés erre hivatott bizottságának, az igazoló választmánynak — a virilis mandátumokat évente meg kellett vizsgálni. Abban az esetben, ha a virilis városatya a legtöbb adót fizetők névjegyzékén szereplő első 432 közül kiesett, helyére a soron lévő póttagot hívták be.58 Az érdekképviseletek küldötteinek mandátuma szintén 5 évig volt érvényes.

1934 végén a részleges törvényhatósági választásokat megtartották, az 1939-ben esedékes általános választásokra azonban nem került sor. A th. bizottság tagjainak mandátumát ugyanis 1939-ben egy évvel, 1940-ben újabb egy évvel, 1941-ben „további intézkedésig” meghosszabbították (1939: 19. te., 1940: 31. te., 1941: 19. te.). A meghosszabbítás indoklásában a háborús állapot szerepelt, de hivatkozás történt a kilátásba helyezett közigazgatási reformra is.59 így az 1929-ben újjáalakított és 1934-ben csak részben kicserélődött th. bizottság 1944. szeptember 7-ig látta el feladatát. Ekkor működését, a többi önkormányzati testületi szervhez hasonlóan, felfüggesztették, hatáskörét a polgármesterre ruházták.60 61

A korszakban, a th. bizottság általános megújítására 1929-ben került sor először és utoljára. A th-i választások idején reflektorfénybe kerültek a helyi politikai erők. Megosztottságuk és nézeteltéréseik a közgyűlési vitákban is tükröződtek. A többségi párt (Egységes Párt, NÉP) alkalmanként hat frakcióval volt jelen (külterületi-, kisgazda-, keresztényszocialista-, Kaszinó-, Katolikus Kör, Délvidéki Otthon-csoport). A liberális párt hitelét a virilis és a választott tagjai között meg-megújuló nézeteltérések gyengítették (Wimmer- és Dettre-szárny). A szociáldemokrata képviselők egységes, szervezett csoportot alkottak, de mindössze hatan voltak.81 Ez a politikai ellentétektől szabdalt testület — az 1929-es törvény és az azt követő kormányzati intézkedések folytán szűkülő autonómia védelmét nem tudta biztosítani.

57 Móra Ferenc Múzeum: Szeged szab. kir. város th. bizottsági tagjainak névjegyzéke 1918 évre (nyomtatvány). Az 1929. november 19-én egybeállított névjegyzék (Sokszorosítás). CsmL Szeged v. főisp. ir. Biz. 1939—109. sz.

68 Kik fizetik a legtöbb adót Szegeden? (Névsor) Délmagyarország, 1930. dec. 25. 12. old.

59 CsmL Szeged v. főisp. ir. Biz. 1939 —162. sz. Délmagyarország, 1940. jan. 28., 1941. szept. 4.

60 CsmL Szeged v. főisp. ir. 1944 — 1344. sz.

61 Dettre János: A szegedi parlament. Délmagyarország, 1932. dec. 25. 5—6. old.

297