Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929-es törvényhatósági választások Szegeden

Az 1929-es törvény és az azt követő belügyminiszteri részintézkedések nem segítették hozzá a városi közigazgatást ügymenetének és szervezetének egyszerűsítéséhez.51 Ezek adaptálására önerőből kellett a városnak kísérletet tenni, mégpedig a gazdasági válság szorításában, amikor a kormányzat takarékossági és létszámcsökkentő intézkedéseket foganatosított. Az 1929-es törvény a polgármester döntési jogkörét kiterjesztette, a közgyűlés teendőinek egy részével, a tanács feladatkörével és a közigazgatási bizottság elsőfokú hatósági jogkörével ruházta fel.52

Somogyi Szilveszter a hitelek törlesztésének lehetetlenülése és a szociális problémák kiéleződése időszakában, takarékossági kényszerintézkedésekkel 1934-ig kormányozta a várost. Elhalálozása miatt került sor polgármesterválasztásra. A közgyűlés 1934. június 27-én négy jelölt közül (Kelemen László, Lévay Ferenc, Pálfy József, Széchenyi István) Pálfy Józsefet emelte a polgármesteri székbe.53 Pálfy József, mint a bevezetőben említettük a városi érdekek országos képviseletére is vállalkozott. A tanács intézményének visszaállítására még 1931-ben polgármesterhelyettesként tett lépéseket a városok kongresszusán, majd 1934-ben újabb mozgalmat indított. Bár formálisan nem került sor e testületi szerv visszaállítására, tartalmilag ennek hiányát pótolták az 1932-től rendszeresített referálóülések.54

Az önálló városi törvénnyel kapcsolatos hiábavaló reformvárakozások közepette a polgármester megkísérelt rendet tenni a városi ügyosztályok és hivatalok szervezetében. Somogyi polgármester 1931-ben rendeletileg szabályozta a városi ügyosztályok működését. Pálfy polgármester 1935-ben, majd 1937-ben nagyarányú átcsoportosításokat hajtott végre.55 A város utolsó önerejéből végrehajtott kísérlete a köz- igazgatás áttekinthetőbbé tételére a Szervezeti Szabályrendelet 1943-as újrafogalmazása volt. A szegedi közgyűlés támogatásáról biztosította a közigazgatási reform továbbvitelére vállalkozó tudományos bizottságot és úttörő módon, a gyakorlati megvalósítás szándékával kapcsolódott a tanyai törvény hosszadalmas előkészületeihez.56

Az 1929-ben választott th. bizottság küldetésének alakulása

Az 1929-es választások a közgyűlés személyi összetételét nyilvánvalóan módosították. A régi közgyűlés képviselői közül 44 fő, tisztviselői közül 8 fő kapott ismételten helyet a th. bizottságban. Ez azt jelentette, hogy a régi közgyűlés tapasztalataival rendelkezett a képviselők sorában minden negyedik városatya, a tisztviselők sorában minden második főtisztviselő. A régi apparátus átmentési kísérlete tehát nem volt sikertelen.

1939-re a képviselők és tisztviselők több mint fele kicserélődött: 19 személy élve61 Dettre János — a forradalmak időszakának liberális kormánybiztos főispánja, aki hármas mandátummal jutott be az új közgyűlésbe — ezirányú javaslatait kifejtette a Délmagyarország c. lapban „A városi közigazgatás legsürgősebb teendői” címmel. 1929. dec. 25. sz.

62 A Délmagyarország vezércikke a következőképpen fogalmazott e kérdésben: „Mint folyók az óceánba, úgy ömlenek bele az önkormányzati testületek hatáskörei a polgármesteri ukázjog- rendszerbe...” Délmagyarország, 1930. jan. 22.

63 CsmL Kgy. jkv. 1934 — 156. sz. Délmagyarország, 1934. máj. 18., jún. 28.

51 Délmagyarország, 1931. dec. 12., 1932. febr. 21., 1934. nov. 17.

65 Szegedi Új Nemzedék, 1931. nov. 25., Délmagyarország, 1934. júl. 7., 1935. dec. 29., 1937. szept. 22.

66 CsmL Kgy. jkv. 1932 — 381. sz. Szeged v. főisp. ir. 1937 — 756., 1939 — 1163. sz., Városok Lapja, 1936. máj. 15. sz., jún. 15. sz.

296