Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
tésében a házelnök véleményét így foglalja össze: „...bár az országos közigazgatás tekintetéből önállóságunkat korainak tartja, s ily községi önállósításokban, a megyéknek pedig eldarabolásában a közigazgatást illetően aggodalmai vannak”, ennek ellenére az önállóság ügyét, a később tárgyalásra kerülő törvényjavaslatot úgy a bizottságokban, mint a közgyűlésen támogatni fogja, tekintettel arra, hogy a kisebb haszonvételi jogok kezelésének ügyét elintézettnek látja.112 Csongrád megye egyébként sem túl nagy területéből Hódmezővásárhely kiválása valóban gyengíthette a megye erejét és befolyását. A kormány azonban a foispáni jogkörnek a törvényhatósági városokra való kiterjesztésével a centralizáció irányában is lépéseket tett. Tisza Kálmánnak a közigazgatásban tervezett reformelképzeléseibe is beleillett a város törekvése az önálló törvényhatósági jog érdekében. A „Parlamenti felelős kormány és a megyei rendszer” című tanulmányában már 1865-ben megjelenik az a gondolat, hogy a városokat a megyékkel egy szintre kell felemelni.113 Rónay Lajos főispán és Nehrebeczky Sándor belügyminiszteri tanácsos emeltek szót és érveltek a felsőházban Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal történő felruházása mellett. Néhány ellenvélemény is elhangzott, de a főrendiek nagy többsége elfogadta a törvényjavaslatot.114 A város a törvényjavaslat indoklásához mindazokat a tényeket és adatokat felterjesztette, melyek megalapozhatták az önállóságért folytatott küzdelem sikerét. A legfontosabb jellemzők összefoglalását azért közöljük, mert ezzel képet alkothatunk a város akkori helyzetéről: népességszáma 1870/71-ben 49135 fő, művelés alatt állt 99 890 hold 958 öl földterület. A belterületen 5062 ház, a külterületen 2081 tanyaépületet mutattak ki. A kereskedők és iparosok száma 1206 fő. Az ipar és a kereskedelem előmozdítására szolgáló alföld—fiumei vasútvonal érintette a várost és bekapcsolódhatott a tiszai hajózásba. A városból öt országút vezetett ki különböző irányba. A javaslat felsorolta a még nem létező, de a városon áthaladó tervezett vasútvonalakat is Szentes és Makó irányában, mint a továbbfejlődés lehetőségeit. A legfontosabb intézmények között sorolták fel a fakereskedő társulatot, a téglagyár-egyletet, a Lloyd társulatot, két temetkezési egyletet, három gyógyszertárat, takarékpénztárat, önsegélyező egyletet, az ipar- és kereskedelmi bankot. Felemlítették az öt országos vásárt, egyenként mintegy 300 000 Ft forgalommal, és a heti két piacot 10 000 Ft forgalommal. A város felekezeti iskoláinak számát is kimutatták: a ref. lyceum mellett 28 iskola és 8 tanyai iskola szerepel. A tanítók száma összesen 55. A felsőbb leánynevelde, kisded óvoda, vasárnapi iskola és rajziskola egészítette ki az oktató és nevelő intézményeket. A városban nyomda működött és két hetilap jelent meg rendszeresen. Könyv- kereskedés, kaszinó, szabadelvű népkör, iparegylet, lövészegylet került a felsorolásba. Hódmezővásárhely akkor a királyi törvényszék és a telekkönyvi hivatal székhelye is volt. A megyei tisztviselők száma 24, a városi tisztviselőké 41 fő, kimutattak még 43 ügyvédet és 7 orvost. A város évenként 225 013 Ft 90 kr. egyenesadót fizetett, a bor és húsfogyasztási adó 13 001 Ft 20 kr-t a bélyegadó 9098 Ft-ot tett ki. A város kezelte az árvapénztárat 141 900 Ft 83 kr. készpénzzel és 76 900 Ft értékű ingatlannal. 112 CsmL Hf. Hmvhely v. Közgy. jkv. 1873. febr. 4. 43. sz., 44. sz., 45. sz., febr. 18. 87. sz. 113 Csizmadia: Bürokrácia... 14. 114 CsmL Hf. Hmvhely v. Közgy. jkv. 1873. ápr. 5. 163. sz., 164. sz. Hód-Mező-Vásárhely (újság) 1873. márc. 3. és márc. 25. 248
