Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
'látott községek elöljáróinak választása iránti intézkedés a megyékre bízatván „„ ott, hol célszerűnek találtatik a fent körülírt választási eljárás alkalmazható.” A belügyminiszter, tehát a megyére bízta annak eldöntését, hozzájárul e ahhoz, hogy a választásokat önállóan bonyolíthassa le a város. A választási intézkedésekről és a felállított új tanács és képviselőtestület működésének megkezdéséről, a szervezési munkálatokról a belügyminiszter jelentést kért.92 A megye először elutasította a választások önálló megszervezéséhez való hozzájárulást. A Deák-párti Kovács Ferenc választási elnök le is mondott tisztéről, arra hivatkozva, hogy a megye állásfoglalása miatt a választásokat nem folytathatják.93 Gyors megoldás helyett tovább folytatódott a huzakodás. A megye egy küldöttséget nevezett ki, hogy a város véleményének meghallgatásával készítsen javaslatot a tisztviselői állások, a fizetések megállapítására és a választások módjának kidolgozására. Március 21-én a város tanácstermében értekezletet hívtak össze a tanács, a képviselőtestület és mintegy 150—160 polgár részvételével. A megyei közgyűlés nevében a küldöttség kifejtette, hogy a választási eljárásról a megye kíván intézkedni. Ezután felolvasták a megyei tervezetet a város önkormányzatának hatásköréről, ismertették az általuk kidolgozott szervezési elképzelés szerinti hivatalokat. Kiemelték, hogy a rendőrség és a kapitányi hivatal teendői és hatásköre feletti intézkedés a megyét illeti. Ezután felsorolták az egyes tisztségekre megállapított fizetések tervezetét. A megye tehát minden áron meg akarta őrizni befolyását és a várost községi jogállásba akarta tartani. A város vezető csoportja ezt semmiképpen nem volt hajlandó elfogadni, hangsúlyozva, hogy egy 50 000 lelket számláló községnek joga van az önkormányzatra és saját ügyeinek önálló intézésére. Mivel a törvényben eleve meg van határozva a hivatalnokok száma, munkaköre és fizetése, nem hajlandó elfogadni a megye által tervezett átszervezést. A megyegyűlésen is leszavazták a küldöttség javaslatát. A szavazásban részt vettek a megye vásárhelyi tisztviselői is (a jegyzői kar, a főszolgabíró, a főügyész és még több vásárhelyi illetőségű tisztviselő).94 A megye végül kénytelen volt hozzájárulni, hogy Hódmezővásárhely három évvel a kiegyezés után végre önállóan választhassa meg tanácsát és képviselőtestületét. A rendezett tanácsú jogállást azonban ezután sem volt hajlandó elismerni.96 A választások lebonyolítása után Hódmezővásárhely rendezett tanáccsal bírónak tekintette magát, gyakorolta a hivatalok és fizetések megállapításának jogát, a megye elé terjesztve a rendezett tanács személyzetének számát és a hivatalok után járó fizetések tervét. A városban a választások hangulatát a két politikai irányvonal közötti szembenállás határozta meg. A választások kimenetele meghatározó volt a várospolitika későbbi alakulására. A választási gyűlés 1870. április 6-án ült össze Solthy Károly ügyvéd elnökletével. A képviselőtestület megválasztására és a tisztújításra a választás helyén kb. 1800 választóból megjelent 1100 fő. A Deák-párti Garzó Imre lapjában úgy jellemzi a választásokat, hogy „a tért átengedték a baloldaliaknak.”96 A polgármesteri tisztségre kijelölt három személy közül mégis a Deák-párti Pokomándi Istvánra esett a vá9! Uo. Í3 irn . c7 A,. 27 <57 91 Garzó Imre: H. M. Vásárhelyről... 110—111. 95 CsmL Hf. Hvmhely v. Bizottmány Közgy. ir. 1870. ápr. 1. 25. sz. 99 Garzó Imre: H. M. Vásárhelyről... 112—115. 242
