Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
megjegyezte, hogy az újjászervezendő tanács a „mostani közigazgatás kívánalmai és természetéhez képest nem az 1848 előtti úgynevezett Paraszt bíróság jellegét viselendi, hanem olyan állást nyerend, mely a járási fő Szolgabíró felügyelete alatt bár, de köz- igazgatási ügyeket a fennálló gyakorlat szerint saját hatáskörében végzendi.”82 A rendezett tanács megszűnése után Balogi Soma főbíró a tanácsülésben 1865. aug. 16-án, a bizottmányi közgyűlésben pedig aug. 19-én foglalta el elnöki tisztét. Az új tisztikarban a tanácsnokok száma három: Pokomándi István (egyben helyettes főbíró is), Kristó Lajos és Nagy Sándor töltötték be a tanácsnoki állásokat. A főkapitány Soós István, a számvevő Gaál István, az alkapitány Vigh István. A főjegyző Balás János, aljegyző Soós János. Az első bizottmányi ülésen 30 tag nevét jegyezték fel. Az adóellenőr Szikszai Albert, adószedő Baranyi Péter, nyilvántartó Posgay János. 1861 óta a korábbi képviselőtestületi tagok közül többen teljesen visszavonultak a közélettől és a közügyek intézésétől. Balogi Soma az aug. 19-én tartott bizottmányi ülésen elhangzott határozatra hivatkozva felhívta mindazokat, akik 1861-ben megválasztott képviselők voltak, hogy az aug. 25-i ülésen vegyenek részt. Az 1867. febr. 26-án tartott közgyűlésen értesültek a képviselők a felelős magyar minisztérium kinevezéséről. A kormány elrendelte, hogy március 10-ig, amíg a köz- igazgatás átvétele meg nem történik, minden rendelkezést, amelyet addig a kormány- szervek kiadtak az illető hatóságoknak, teljesíteni kell. A város közigazgatásában az alkotmány helyreállításával nem történt lényeges változás. Az 1867. dec. 20-i ülésen határoztak a csendőrség megszüntetéséről és a felelős Őrség felállításáról, valamint az alapszabályok kidolgozására egy küldöttséget neveztek ki. A város tisztviselői kara először 1867. aug. 13-án indítványozza a megyei közgyűlésnek a város törvényes jogaiba történő visszahelyezését, és a hivatalnokok bizalom alapján történő választásának megszervezését. Kifejtették, hogy az országos átalakulás után „a nem alkotmányos választás adta hivatalaiknak folytatásában nem elégedettek” és kérik a bizottmányt, hogy a megyei közgyűléshez olyan felterjesztést küldjenek el, amely a rendezett tanács visszaállítását és a városi hivatalnokok alkotmányos szabad választását indítványozza.83 A városi tanács lemondási kérelmének benyújtását követően 1868. jan. 21-én a bizottmány a megyei közgyűléstől kérte a város szavazóképes lakossága összehívásának elrendelését a rendezett tanács visszaállításának megszavazása érdekében. A kérdés eldöntése után következő lépésként kérték úgy a kültanács, mint a beltanács népválasztás útján történő újjászervezését.84 * A megyei közgyűlés álláspontja miatt azonban nem történt előrehaladás. A megye ugyanis azt javasolta, hogy a bizottmány és a tanács várják meg a községek sorság intéző országos rendezést, és addig ne sürgessék a rendezett tanács visszaállítását. Az tény, hogy a községek közigazgatásának országos rendezésére még nem került sor, de az alapvető ellentét a megyei vezetés és a város között abban állt, hogy a város nem akarta visszaállítani az elsőfolyamo- dású bíráskodást, amely a megye szerint a rendezett tanács létének egyik elengedhetetlen feltétele. Mivel egyik fél sem engedett, a város bizottmánya ideiglenes jelleggel bár, de továbbra is részt vett a város közügyei fölötti tanácskozásban, és maradásra kérte fel a beltanács tagjait is. Egyben arra kérte fel a megyét, hogy a legközelebbi közgyűlésen 82 CsmL Szf. Csm. Főisp. ein. 1865. 22. sz. 83 CsmL Hf. Hmvhely v. Bizottmányi Közgy. jkv. 1867. febr. 21. 31. sz. aug. 13. 161. sz. dec. 20. 281. sz. 81 Uo.: 1868. jan. 21. 61. sz. 239
