Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
tisztségében. A négy törvénykezési tanácsnok: Prehoffer Ignác, Mári Sándor, Dóka Andor, Nagy Pál. A négy közigazgatási tanácsnok: Rözsényi Farkas, Rajnai József, Tóth Imre és Lázár Péter. A képviselőtestület visszaállítására ekkor még nem került sor. 1862 januárjától szeptemberig csak ad hoc népgyűléseket, illetve közgyűléseket hívtak össze az érdekelt lakosokból és összesen 8 ügyet tárgyaltak (jan. 22., jún. 2., szept. 8.). A megyei tisztiszék ülésén 1862. aug. 26-án került napirendre a megye városaiban szükséges képviselő testületek alakításának kérdése. Szentesen Kovács Károly másodalispánt bízták meg egy népgyűlés összehívásával. Hódmezővásárhelyre és Csongrádra Vidovich Mihály első alispánt küldték ki hasonló megbízatással.67 Az új képviselőtestület alakítására vonatkozó megyei végzést 1862. szept. 18-án kapta meg Hódmezővásárhely.68 1862. okt. 20-a után már működött az új képviselő bizottmány. Ülésein főleg adó-, pénz-, és gazdasági ügyekben hoztak döntéseket. Küldöttségeket neveztek ki, határoztak a polgárnagy, illetve a bizottmányi tagok által felvetett ügyekben. Ismertették a főszolgabíró által megküldött megyei és felsőbb utasításokat rendeleteket, melyek végrehajtásáról a tanácson keresztül intézkedtek. 1862-ben a megyei tiszti gyűlés állásfoglalása szerint Hódmezővásárhely és Csongrád, úgy anyagi mint szellemi és művelődési szempontból is képes egy elsőfokú bíráskodási jog gyakorlásával egybekötött rendezett tanács felállítására. Az állás- foglalás egyben hangsúlyozta, hogy erre annál is inkább szükség lenne, mivel e népes mezővárosok terjedelmes magánügyeinek ellátásával az egyéb hivatalos teendőkkel is túlterhelt megyei tisztikar nehezen birkózna meg. Még 1862 júliusában a helytartótanács körlevélben szólította fel a főispáni helytartót, hogy részletesen számoljon be arról, mely városok gyakorolják törvényesen az elsőfolyamodású bíráskodást. 1862. aug. 25-én a Szegváron megtartott tiszti gyűlés állásfoglalása alapján Hódmezővásárhely képes fedezni a rendezett tanács fenntartására szükséges költségeket, mégpedig nagyobb megerőltetés nélkül. Egy 1858. febr. 24-én befejezett népszámlálás szerint Hódmezővásárhelyen 42 457 lelket számoltak össze. A lakosság által bírt földterület mennyiségét 105 992 khold és 340 öl nagyságúnak mutatták ki. A város magánbirtoka 2299 kát. hold 65 n-öl volt. Ekkor a megyében csak Szentes gyakorolta a bíráskodási jogot, melyet 1848. júl. 16-án nyert el. Hódmezővásárhely és Csongrád ezt a jogot a Honvédelmi Bizottmánytól nyerte. (Hódmezővásárhely 1848. dec. 13-án, Csongrád 1849. máj 6-án.) 1862. augusztus 29-én mindhárom város elsőfokú bíráskodási jogát törvényesítették.69 Vajon mi késztette ezeket a városokat arra, hogy néhány év múlva lemondjanak e jog gyakorlásáról? 1862—1864 között a városi polgári törvényszékekhez gyám és gondnoksági ügyek tartoztak, egyedül Szeged sz. kir. városnak volt telekkönyvi bírósága és bűnfenyítő törvényszéke. 1863-ban Szentes kérte a telekkönyvi bíróságnak a város törvényszékére történő átruházását, de ezt a helytartótanács megtagadta. A rendezett tanácsú városoknak csak polgári törvényszéke volt, a kihágási ügyek a tiszántúli járási főszolgabíróhoz tartoztak. A bűnfenyítő perek a megyei fenyítő törvényszéken folytak. Az első és másod alispáni bíróságokhoz az úrbéri perek és a határperek tartoztak.70 * 67 CsmL Szf. Csongrád vármegye Tisztiszékének jegyzőkönyve 1862. aug. 26. 445. sz. 68 CsmL Hf. Hódmezővásárhely v. Tanácsának ir. Iktatókönyv. 1862.2460. sz. (Csak az iktató- könyvi bejegyzés maradt meg.) 69 CsmL Szf. Csm. Főispáni helytartó általános iratai. 1862. júl. 25. 1362. sz. A megyei tiszti gyűlés állásfoglalása, (aug. 25. a Szegváron megtartott nyilvános üiés állásfoglalása a népszámlálás adataival, aug. 29. az elsőfokú bíráskodási jog törvényesítese.) 70 CsmL Szf. Csm. Főisp. helytartó elnöki ir. 1863. 946. ein. sz. Szentes v. tan. ir. Tü. jkv. 1863. júl. 25. 1310. sz. (Szentes kérelme.) 236
