Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)

lapályos helyek rendbehozatalára, a lakosságot a hiányzó házszámtáblák pótlására, megjegyezve, hogy a katonai segítséggel történő adóbehajtásnak kevés az eredménye.37

A városi tanácsülés jegyzőkönyveit a tanácskozás után 10 napon belől hitelesítve fel kellett terjeszteni a főszolgabírói hivatalnak, melynek elmulasztását az illetékesek fizetéselvonással büntették. Hasonló büntetést helyeztek kilátásba azoknak is, akik a jelentéseiket késve készítették el: Tóth Imre számvevő 1852. aug. 16-án jelenti, hogy a városi fekvő vagyonok és alapítványok 10 évi jövedelmét nem tudja kimutatni, mert az ehhez szükséges adatok a megyei levéltárból csak engedéllyel szerezhetők meg. Német nyelvben való járatlansága miatt a munka elvégzésére egyébként is alkalmatlannak érzi magát. A felhozott indokokat nem fogadják el, hanem fizetéselvonás terhe alatt 24 órán belül kötelezik a jelentés megtételére.38

Kotormán Péter helyére, aki képtelen volt a megfelelő számadás elvégzésére, a választmány egy szakmailag képzett tisztviselő jelölés útján történő megválasztását határozta el. Az új kamarási állást hivatalnoki ranggal szervezték meg. A választás a betöltendő tisztségekre általában hármas jelölés alapján történt.39

Igen jellemző példája a megyehatóság önkényének, a főjegyzői állás betöltésénél megnyilvánuló erőszak alkalmazása. Az üresedésben levő tisztség betöltésére többen is pályáztak. Balásházy Balázsi János közvetlenül a megyefőnökhöz nyújtotta be pályázati kérelmét. 1853 augusztusában a megyefőnök a szolgabírón keresztül utasította a polgármestert, hasson oda, hogy az állást Balázsi nyerje el. A tanács a beérkezett pályázatokat rangsorolva első helyre Széli György városi másodjegyzőt tette, míg a felső helyről pártfogolt Balázsit a második helyre, Peleskey Jánost pedig a harmadik helyre sorolta, majd beterjesztette a községválasztmány elé. Az érdekek összeütközésének eredménye az lett, hogy a tanács által első helyen javasolt Széli György másodjegyzőt a megyehatóság egyszerűen felfüggesztette állásából.40 1854. ápr. 1-jén megyehatósági rendelettel, mint makacs, hanyag és engedetlen, hivatalával visszaélő csalót függesztik fel állásából. A tényeket nélkülöző rövid indoklás szerint „...mint felsőbbséget tiszteletben nem tartó, a hivatalos függést meg ismerni nem akaró” személyt távolítják el.41

Az állások betöltésének menete vázlatosan a következő volt: a megüresedett állásra pályázók közül a tanács kiválasztotta az általa legmegfelelőbbnek ítélt három személyt, ezután került a három jelölt kérvénye a községválasztmány elé. A választás eredményét a megyefőnökhöz terjesztették föl, aki azt megerősítette, ezután a megválasztott személyt a főszolgabíró kinevezte, majd beiktatták hivatalába.

Napirenden voltak a feljelentések és a vizsgálatok úgy a tanács, mint az egyes tisztségviselők ellen. Tóth György rendőrfőkapitány, akit ideiglenesen felmentettek hivatalából a „sok igaztalan vád alól” tisztázta magát, és 1852. jún 23-án kérte hivatalába való visszahelyezését. A feljelentések és vizsgálatok számának növekedését az is elősegítette, hogy Bonyhády István, akit 1850. ápr. 10-én neveztek ki megyefőnökké Csongrád megyében, még elődjénél is erőteljesebben üldözte azokat, akik a forradalomban részt vettek. Szorgalmasan kutatta az 1848/49-i jegyzőkönyveket, hogy azokból megállapíthassa, kit és miért kell törvényszék elé állítania. Jeszenszki László hódmezővásárhelyi evang. lelkészt pl. felségsértéssel vádolták. Mint veszélyes gondolkodású papok voltak nyilvántartva Széli Sámuel és Gaál Dániel vásárhelyi ref. lel37 Uo.: 3144/1852 sz.

38 Uo.: 2467/1852 sz!, 2264/1852 sz„ 2462/1852 sz.

38 Uo.: 3120/1852 sz., 312/1853 sz.

40 Uo.: 768/1853 sz. és 838/1853 sz.

41 Uo.: 92/1854 sz.

231