Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)

Az árvabizottmány pénztárnokává Vekerdi Józsefet, ellenőrévé Szikszai Benőt, majd, mivel az állást nem vállalta, Illés Pétert választották. Törvénytudó ülnöknek Jeney Jánost, iktatói állásra pedig Antonovics Tivadart választották meg.31

1852. jan. 31-én olvasták fel azt a megyefőnöki rendeletet, mely szerint a községi választmány nyilvános üléseit meg kell szüntetni.32 1853. máj. 21-én a megyefőnök levelet intézett a város polgármesteréhez a kerületi közigazgatás és törvénykezés székhelyének Vásárhelyen történő elhelyezése ügyében. Javaslatára a város felajánlott 2000 Ft-ot egy épület felépítésére. A felvetés indoka, hogy a központ Vásárhelyre telepítése megkímélné a város elöljáróit és a lakosságot a sok utazgatástól. A kezdeményezés figyelemre méltó, mivel a város közigazgatási szerepkörének fejlesztésére irányult.33

Mint fentebb említettük, a községi választmány tudta nélkül a tanács nem intézkedhetett, ami súrlódásokhoz vezetett a két testület között. A tanács bármilyen intézkedését írásban kellett tárgyalás végett a községválasztmányhoz beterjeszteni. 1853- ban a város tanácsa a megyefőnökséghez történt felterjesztésében panaszolja, hogy a községválasztmány az 1851-es községi utasításra hivatkozva a tanácsot minden hivatalos működésében gátolja, és mind a felsőbb rendeletek végrehajtásában, mind a közügyek rendezésében akadályozza.34

A város és a megyehatóság közötti alá- és fölérendeltségi kapcsolat állandó jellegű volt. Különösen fontosnak tartották a felsőbb politikai hatóságok azt, hogy a községek, városok állapotáról, gazdálkodásáról, a törvényes előírások betartásáról meggyőződjenek. A város jövedelmeiről, kiadásairól a tanács a választmány előtt beszámolt. A költségvetés alakítására, módosítására tett határozatokat, a kimutatásokkal együtt — a „felsőbb rendeletek” nyomán — a megyefőnökhöz kellett felterjeszteni.35

A megyefőnök — a közvetlen irányítás mellett — rendszeresen ellenőrizte a városok közigazgatását. A számtalan előírás és utasítás a közigazgatás centralizálását is jelentette. A rendeletek a közigazgatás egész menetét átfogták, és több területen szigorításokat tartalmaztak. Megkövetelték a pontos adminisztrációt, a hivatalos idő betartását, a rendszeres információ szolgáltatását, előírták az öltözködést stb.

A megyefőnök a községi utasítás alapján megkövetelte a tanácstól a tisztaság, az egészség, az országutak, folyamok állapota feletti állandó felügyeletet.38

Örlőssy Ferenc főszolgabíró a városok közi gaztatásában 1852. okt. 28-án a következő mulasztásokat állapítja meg: a napi események (jelentések) későn érkeznek, utasítja az alárendelt szerveket a határidők betartására. Az elöljárók több helyen felületesen és hanyagul működnek, a jegyzőkönyveket nem fogalmazzák szabatosan stb. A városok járdái, hidjai rosszak, a vízvezető árkok tisztítatlanok, bűzösek és egészségtelenek. Az adókat nem szedték be a községi számadásokat nem készítették el és nem vizsgálták meg. Alig van csárda vagy puszta, tanyai hajlék, amely a rablóknak, útonállóknak menedékhelyül ne szolgálna, „(...) a lakosság azokat feladni s eképen üldözőbe venni, vagy nem meri, vagy nem is akarja, az éjjeli őrökre és általában a fennebiekre nagyobb gond fordíttasson.” A tanács védekezésül a túlterhelésre hivatkozik. Az utasításnak megfelelően intézkedik: felhívja a városi mérnököt a hidak, 81 82 83 84

81 Uo.: 1852. jan. 12. 43. sz.

82 Uo.: 1852. jan. 31. 63. sz.

83 Uo.: 1853. máj. 21 462. sz és jun. 30. 471. sz.

84 Uo.: 1853. febr. 8. 419. sz.

88 Uo.: 1853. márc. 26. 444. sz.

38 CsmL Hf. Hódmezővásárhely v. Tanácsülésének jegyzőkönyve 2161/1852. sz.

230