Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Kruzslicz István: Adatok a hódmezővásárhelyi városigazgatás történetéhez (1848–1873)
Hódmezővásárhely új képviselőtestületét az 1848. XXIII. te. alapján választotta meg. Az első bizottmányi gyűlést 1849. ápr. 18-án tartották. A polgármester, a főbíró, a jegyzők, a tanácsnokok, a városi mérnök, a „gyámnok” és az „ellenőr” után 122 név szerepel a közgyűlés jegyzőkönyvében. A közgyűlés a tisztviselői állások és fizetések rendezése mellett tárgyalta az eddig el nem foglalt állásokra (pl. városi orvos, városi ügyész) történő újabb választások elrendelését.17 A nyári hónapokban egyre inkább előtérbe kerültek a szabadságharc katonai eseményei. A július 1-jén tartott tanácsülésen hirdették meg az általános népfelkelést. A város erre a célra a pénztárból 10 ezer Ft-ot szavazott meg. Az összeget az egyes polgároktól szándékozott kölcsönözni.18 A világosi fegyverletétel után a város elveszítette a szabadságharc alatt megszerzett önkormányzatát. Az önkényuralom, az abszolutizmus éveiben a centralizált köz- igazgatás agyonszabályozott rendszere megakadályozta az önálló városigazgatás kifejlődését. Az IDEIGLENES KÖZIGAZGATÁS KIÉPÍTÉSE A szabadságharc leverésével Magyarország állami önállósága megszűnt, az ország a centralizált és abszolutista jellegű osztrák császárság részévé vált. Az országot kerületekre osztották, megszüntették a megyék autonómiáját. A kerületek élén kerületi főbiztosok álltak. Az egy-egy kerületbe tartozó megyék politikai igazgatását kormánybiztosok vezették, megyei főnök elnevezéssel. Megszűnt a megyei jegyzői hivatal, a választmányok, az árvaügyeket a megyei törvényszékekre bízták.19 Haynau 1849. aug. 13-án nevezte ki Gyulai Gaál Eduárdot az újonnan létrehozott szegedi polgári kerület főbiztosává. Csongrád megye e kerülethez tartozott, élén Temesvári István királyi biztossal, aki Dobossy Lajos másodalispánt bízta meg a megyei közigazgatás megszervezésével. Szeptember 7-én készült el Csongrád megye új közigazgatási beosztása. Továbbra is fenntartották a járásokat, melyeket először kerületeknek neveztek, élükre szolgabírákat neveztek ki. A vásárhelyi kerület (járás) szolgabírája Müller Lajos, segéd esküdt Dosits Péter lett. A vármegyénél a hivatalokba majdnem kivétel nélkül azok kerültek, akik a szabadságharc előtt szolgáltak. A városok és községek élére pedig többnyire az ő bizalmasaik jutottak. A közhangulat olyan ellenséges volt, hogy a megyénél kinevezett tisztviselők csak katonai segítség mellett tudtak kormányozni.20 Hódmezővásárhelyre 1849. aug. 4-én vonultak be a császári csapatok. A város vezető testületének és a tisztviselőinek egy része elmenekült a városból. Az 1849. márc. 17-én kelt ún. Stadion-féle törvény csak papíron élt, és a szabadságharc leverését követően a szabad község elvét, mely biztosította volna a községek önkormányzatát, felváltotta az abszolutisztikus központosítás elve, melynek jegyében Haynau rémuralma köszöntött be, melyet követett a Geringer-féle provizórium, majd a Bach-rendszer.21 17 CsmL Hf. Hódmezővásárhely v. Képviselő testületének jegyzőkönyve 1849. ápr. 18. 1—2. sz. 18 CsmL Hf. Hódmezővásárhely v. Tanácsülésének jegyzőkönyve 1849. júl. 1. 367. sz. 19 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori Levéltár. Bp. 1965. 34—35. 90 Uo.: 272—273.Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből X. 1986. Szeged. 105—108. Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye története ni. Bp. 1900. 248—250. 91 Ereky: Az önkormányzat modern rendszerének kialakulása... 28—29. 226
