Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között

helyen rendszer elleni tüntetésbe torkollottak. Szentesen az 1860. április 30-i községi választmányi ülésen emlékeztek meg Széchenyi Istvánról. Meleg szavakkal méltatták munkásságát, majd határozatot hoztak a gyászünnepély megtartásának módozatairól. Május 6-ra gyászistentiszteletet hirdettek, emellett felszólították a város lakosságát, hivatalnokait és cselédeit, hogy a nemzet legnagyobb halottjáért 4 hétig külsőleg is gyászjelvényt viseljenek. Kimondták továbbá, hogy gróf Széchenyi István emlékének megörökítése végett a Vecseri-fok sziget a jövőben a „Széchenyi liget”, a Kancától a Kucori őrházig vezető új országút pedig a „Széchenyi út” nevet viselje. A nagy tömegeket megmozgató gyászünnepély Szentesen rendzavarás nélkül ment végbe.57

A küszöbön levő változások felszínre hozták a város vezető testületéiben eddig is létezett, de háttérbe szorított különböző politikai irányzatok ellentéteit. Ez különösen a községi választmány működésében vált szembetűnővé. 1860 őszére a gazdasági és politikai érdekkülönbségek felerősödtek, melynek következtében a választmány eddig tapasztalt viszonylagos egysége felbomlott. A szakadást a város évtizedek óta elhúzódó úrbérkárpótlási ügyében beállt fejlemények, ill. ezek eltérő megítélése váltották ki. Az előzményekhez tartozik, hogy a város és a Károlyi grófok között 1837 óta folyó örökváltsági per az 1850-es évek közepén kritikus ponthoz érkezett. Mivel a községi választmány nem bizonyult elég hatékonynak a szövevényes ügy képviseletében, 1856 áprilisában kimondták a választmányon belül egy úrbérkárpótlási bizottmány felállítását. Ettől kezdve ez a 6 tagból álló bizottmány tartotta kézben az örökváltság ügyét, Jurenák Eduárd elnöklete alatt. Említést érdemel, hogy Sréter Antal polgármester kezdettől fogva távol tartotta magát az örökváltsági tárgyalásoktól, mivel ő, mint a Károlyiak volt alkalmazottja és lekötelezettje nem volt pártatlannak tekinthető. Ebből adódott, hogy a választmány váltsági üggyel foglalkozó ülésein is Jurenák Eduárd elnökölt. 1860 nyarán az úrbérkárpótlási ügy ismét kritikus ponthoz érkezett. A város pert vesztett, s végrehajtási kereset alá került. Ebben a kiéleződött helyzetben Jurenák váratlanul benyújtotta lemondását. A választmány tagjainak többsége a lemondást elfogadta. Ugyanakkor kimondták, hogy a jövőben üdvösebb volna, ha a váltsági ügy intézését egy, a város valamennyi birtokosa által választott bizottmányra ruháznák. Ez irányú álláspontjukat nyomban kérvénybe foglalták, s továbbították a cs. kir. megyehatósághoz. Ebben határozottan leszögezték, hogy a város életkérdésévé vált ügyének intézését a továbbiakban „egy hatóságilag kinevezett testület a birtokosság teljes bizalommal párosult megnyugvására nem eszközölheti”, ezért múlhatatlanul szükséges a város valamennyi birtokosának önbelátása szerint választott testület felállítása. A kérvénynek ezek a kitételei heves vitát váltottak ki a községi választmány november 6-i ülésén. Jurenák Eduárd és a köré csoportosult választmányi tagok a választmány egész működésével szembeni bizalmatlanság megnyilvánulását látták bennük, ezért a folyamodvány módosítását követelték. A választmányi tagok többsége — élükön Oroszi Miklóssal — az eredeti szöveg megváltoztatása ellen szavazott. A kisebbségben maradt Jurenák Ede és 6 főből álló csoportja — a fenti végzésben kifejezett bizalmatlanság okán — benyújtotta lemondását a választmányi tagságról. Egy hét elteltével hasonló indokkal Sréter Antal polgármester szintén lemondott.58

Mint utóbb kiderült, a november 6-i viharos ülés a községi választmány utolsó ülése volt. Az elkövetkező hetekben az Októberi Diploma hatására megindult átszervezések kerültek az érdeklődés középpontjába. Az alkotmányosság helyreállításáig a kinevezett régi tanács intézte a város ügyeit, Dózsa Lajos helyettes polgármester vezetésével.

57 CsmL (SzF) 18, 39/1860. Közs. Választm. jgyk.

68 CsmL (SzF) 26/1856., 45, 46/1860. Közs. Választm. jgyk.; 28/1860. Polgm. ein. ir.