Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között
A császári hatóságok figyelme kiterjedt a forradalom és szabadságharc idején keletkezett nyomtatványok üldözésére is. Veszélyesnek találták ugyanis, hogy a forradalmi idó'szak sajtótermékeiben napvilágot látott izgató, felségsértó', gúnyolódó cikkek továbbra is közkézen forogjanak. Gyulai Gaál kerületi főbiztos már 1849. szeptember elején utasította alárendelt hatóságait, hogy a városok és községek közházainál, kaszinóiban, vagy egyéb társulati helyiségekben található mindennemű hírlapokat, plakátokat és iratokat hatóságilag foglalják le, s szállítsák be Szegedre. A buzgóságáról ismert Basa János szentesi főkapitány néhány nap elteltével büszkén jelentette, hogy az utasításnak megfelelően, a szentesi kaszinóban talált hírlapokat, gúnyiratokat és képeket, valamint a „forradalmi lázítók” arcképeit lefoglalta, s a városházához felhordatta. Nem sokkal később a szentesi főszolgabíró utasította a helybeli postamestert, hogy állítsa össze a hírlapok előfizetőinek névjegyzékét, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a forradalmi időszak újságjait a magánosoktól is be tudja szedetni. Ugyanebből a célból intézkedett a levéltár átkutatásáról is.26 27 28 A lázítónak minősülő nyomtatványok, röplapok, könyvek elleni hajsza hosszú éveken át napirenden maradt. Rendeletek sokasága bizonyítja az abszolutista rendszer félelmét ezek hatásától. Azonban a szigorú intézkedések sem akadályozhatták meg terjesztésüket. Már 1850 elején felfigyeltek arra az országosan elterjedt jelenségre, mely szerint „a vándorló árusok a heti és országos vásárokon a népet a kormány rendeletéi ellen bizalmatlanságra ingerlő, s ennél fogva lázító irományokat árulnak, melyek a köznép által csekély áruknál fogva nagy mennyiségben vetetnek, és buzgón olvastatnak”. 1850 februárjában a szentesi hetivásáron is lefogtak két szentesi lakost (Kovalik Józsefet és Skultéti Zsuzsannát), kiket tettenértek a „királyi felsőbbség” ellen szóló gúnyiratok és lázító nyomtatványok osztogatásában. Tettükért a Nagyváradi Cs. Kir. Haditörvényszék előtt kellett felelniük.27 Ezzel egy időben indult országos hajsza a „Magyar forradalmi adattár” című illegálisan terjesztett könyv ellen, melyet azért tartottak különösen veszélyesnek, mivel az „Kossuth visszajöttét tárgyazván, a nép között lázadási szellemet költ”. Néhány hónap elteltével pedig összeállították az indexre tett „lázító irányú könyvek és irodalmi művek” jegyzékét, eljuttatva azt az alsóbb szintű hatóságokhoz.28 A császári hatóságok nem elégedtek meg a forradalom és szabadságharc nyomtatott emlékeinek üldözésével. A forradalmi kormányzat emlékének teljes eltörlése érdekében barbár módon célba vették a hatósági iratokban található ez irányú nyomokat is. Szigorú utasítást adtak ki az 1848/49 folyamán keletkezett testületi jegyzőkönyvek átvizsgálására, s a bennük „netalán talált kérdéses forradalmi rendeletek” megsemmisítésére. Mindenekelőtt a forradalmi kormány 1849. április 14-ét követő „botrányos s népbosszantó rendelvényeinek” megsemmisítését írták elő. Kimondták, hogy amennyiben a kérdéses jegyzőkönyv egyes lapjain magán vagy közjogi tárgyak nem szerepelnek, úgy az egész lapot végképp el kell távolítani, ha más tárgyak is szerepelnének az adott oldalon, akkor a „forradalmias tartalmú cikkek” tétessenek olvashatatlanná. Sajnos ezt a rendeletet Szentesen is végrehajtották. Az utólag készített 1848/49-es tisztázati jegyzőkönyvekbe már be sem vezették a forradalminak minősített tárgyakat, a piszkozati jegyzőkönyvekben pedig többszörös vonallal olvashatatlanná tették a kritikus részeket.29 26 CsmL (SzF) 70/1849. Megyefőnöki ir.; 21/1849. Szolgabírói ir.; 507, 520/1850. Szolgabírói levelezőkönyv. 27 CsmL (SzF) 233, 646, 1406/1850. Megyefőnöki ir. A haditörvényszék Kovalik Józsefet és Skultéti Zsuzsannát az előzetes letartóztatásban töltött 34 napon felül 5 napi börtönre ítélte. 28 CsmL (SzF) 912/1850. Megyefőnöki ir.; 1287/1850. Szolgabírói levelezőkönyv. 28 CsmL (SzF) 33/1851. Megyefőnöki elnöki ir. 206
