Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása 1849 és 1860 között

írásbeli munkáit. A tisztviselők ügyrendi beosztása mellett részletesen szabályozták a városi szolgaszemélyzet (kisbírák, tizedesek, lándzsások, pénztári őrök, éjjeli őrök, csőszök... stb.) létszámát és teendőit is.®

A hivatali munka megszervezése és folyamatossá tétele sürgető szükségszerűség volt, mivel az elmúlt rendkívüli időszakban az elintézetlen lakossági ügyek száma nagymértékben felszaporodott. Ezekhez járult az új rendszer kiépítését célzó felsőbb rendeletek és utasítások tömege, melyek végrehajtása szintén nem tűrt halasztást. Az újonnan kinevezett tanács szinte állandóan ülésezett, napszakra és ünnepnapra való tekintet nélkül. Az 1850. évi tanácsülési jegyzőkönyvek tanúsága szerint az év folyamán összesen 218 ülést tartottak, melyeken 3508 ügy került napirendre. Vagyis havonta átlagosan 18 alkalommal ültek össze, s a megtárgyalt ügyek száma megközelítette a 300-at.

A városi tisztviselők e nagymérvű leterheltsége nem állt arányban a díjazásukkal. A fizetéseket illetően teljes bizonytalanság mutatkozott, mivel erre vonatkozóan jóidéig nem intézkedtek a felsőbb szervek. A szentesi tisztviselők több mint négy hónapig működtek anélkül, hogy bármiféle fizetésben részesültek volna. 1849 novemberétől kezdve több ízben kérték fizetéseik megállapítását, de eredménytelenül. A felettes hatóságok a tisztviselők ideiglenes megbízására hivatkozva nem nyilatkoztak a fizetések kérdésében. 1850 januárjában már Temesváry István megyefőnök is egyre türelmetlenebbül sürgette a fizetések megállapítását. A kerületi főbiztos előtt kifejtett véleménye szerint a tisztviselőktől nem várható el, hogy „a jelen időbeli igen terhes közszolgálatot díj nélkül teljesítsék”. Némi huzavona után végre döntés született. Gyulai Gaál kerületi főbiztos elrendelte, hogy a városok tervbe vett végleges rendezéséig az elöljárók és cselédek azt a fizetést kapják, amit a császári seregek bevonulása előtti időben kaptak. A szentesi tisztviselők esetében ez azt jelentette, hogy fizetésük megmaradt a rendezett tanács 1849 februári felállításakor megállapított szinten. Eszerint a tisztviselők éves fizetése osztrák értékű pengőforintban: polgár- mester (400), főbíró (300), főjegyző (400), aljegyző (250), főkapitány (300), alkapitány (120), tanácsnokok (200/fő), főpénztárnok (400), adószedő (300), számvevő (300), árvagyám (300), mérnök (360), magtári biztos (200), előfogati biztos (200), csendbiztos (200), főorvos (200), seborvos (150), írnokok (160/fő).10

Az 1849. szeptember 29-én kinevezett, vagyis a szabadságharc leverése utáni harmadik tisztikar tartósnak bizonyult, összetétele az elkövetkező két évben alig változott. A 23 főből álló elöljáróság személyi összetételét vizsgálva megállapítható, hogy többségük született szentesi, illetve olyan személyek, akik hosszú évek óta álltak Szentes város szolgálatában. Az elöljáróság soraiban 15 olyan akadt, aki a szabadságharc idején is tisztséget viselt. Iskolázottság szerinti megoszlásuk: 7 fő okleveles ügyvéd, ill. törvényt végzett, 2 fő egyéb oklevéllel rendelkezett, 12 fő 4—8, 2 fő 1—3 iskolát végzett. A többség beszélt és írt deákul és németül. Az elöljáróság átlag életkora 48 év. Erre a tisztikarra várt a cs. kir. hatóságok rendeletéinek feltétlen végrehajtása, a túlnyomórészt népszerűtlen utasítások foganatosítása.11

» CsmL (SzF) 112, 123, 184—185, 790/1849. Tanácsi jgyk.; 132/1851. Megyefőnöki ir.

10 CsmL (SzF) 264, 359, 387/1850. Megyefőnöki ir.; 3447/1850. Szentes város Tanácsának iratai (a továbbiakban Tanácsi ir.).

11 CsmL (SzF) 3354/1851. Megyefőnöki ir.

201