Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Varsányi Péter István: Csány László Szegeden és Csongrád megyében
országos rendőrfőnök követelésére (négyezer részlet kenyeret kellett Szegedre szállítani) már keserű kérdéssel válaszol: a lakosság zúgolódik, az ellenség előrenyomulása miatt nagy a nyugtalanság a városban, „...váljon a Kormány Védelmi intézkedései, s a katonai erő-mozdulatai e vidéket védtelen hagyni, s feláldozni kénytelenít- tettnek-é?”31 Az állami megrendelések teljesítése Csány Lászlót is a tettek mezejére szólította. Július 27-én Hajnik Pál igényének nyomatékot adó levelet írt Hódmezővásárhely polgármesterének. Hajnik ugyanis az „álladalmi javak” (képviselők, állami hivatalnokok, azok felszerelési cikkei stb.) elszállítására július 30-ra 600 szekérnek Szegedre küldését rendelte el, amit Csány néhány óra múlva megváltoztatott: a szekerek egy részét ne 30-ra, hanem — három részletben — már 28-ra kéri. A teljesítést „...polgár- mester úr buzgóságától s a városi közönség ismert készségétől bizton reményiem. Méltányolva a sebesen fejlődött sürgetőséget mindent elkövet, hogy a szűk időre szorított szállítás lehetővé tétessék” — írta Szabó Mihálynak.32 A kormány a július 28-án már megrendelt 600 fogaton felül újabb tizenkét négyes előfogatot igényelt „...a pénzügyministeri álladalmi poggyász tovább szállítására”.33 Kiskunfélegyházáról a császár hadsereg balszárnya — Hódmezővásárhely érintésével — Makó irányába tört (Schlik altábornagy); a jobbszárny Szabadka—Törökkanizsa felé végzett átkaroló hadműveletet (G. Rambert altábornagy); a centrum ■— Haynau táborszernagy vezetésével — 29-én már Szeged „falai” alatt állt. Ez volt a sietség magyarázata. A sürgősen berendelt szekerekkel az országgyűlés és a kormány költözését végezték az új, s majd utolsó székhelyre, Aradra. A hadsereg ellátása, a védelem megszervezése — beszorulva Magyarország Szeged-, aztán Arad-központú részébe — inkább a kapkodás, az esetlegesség jeleit mutatta, semmint a szervezettségét. A ránk maradt iratok is hiányosak, így csak mozaikszerű kép rajzolódik ki előttünk. Mivel a közlekedési miniszter hatáskörébe tartozott a dunai és tiszai hajózás megszervezése, Pest-Buda kiürítése során öt gőzhajót Bajára irányítottak. A dezertálni szándékozók viszont ezeken akartak a másik táborba jutni (a szegediek szerint bizonyos Massion, a „hajózási igazgató” volt az akció értelmi szerzője). Július 16-án az egyik ilyen hajót a Bács megyei Szeremlén tartóztatták fel a honvéd előőrsök. „Mi eléggé figyelmeztettük Csányi minister urat — emlékeztetnek a szegediek a Massionnal kapcsolatos fenntartásaikra —, könyörögtünk és káromkodtunk, hogy ki ne nevezze hajózati igazgatónak. De híjába akár a ministernek beszélünk, akár a beteg németnek!”34 Ez bizony kemény kritika. Megmaradt Kossuth július 14-én kelt levele Csány Lászlóhoz, melyben a még Délvidéken állomásozó magyar csapatok hadianyaggal történő ellátásáról intézkedett. Mivel Molnár Ferdinánd ezredes, a hadügyminisztérium elnöki osztályának főnöke rendelt hajófuvart Szegedről Óbecsére, Kossuth utasította Csányt: a 15-én hajnalban induló gőzöshöz egy uszályt (Schleppschiff) is kössenek, amelyen a muníciót szállítják.35 Az ellenség közeledtével a sebesült és beteg katonákat is biztonságba kellett helyezni. Egy részüket Szegedről hajón szállították el. Csak nehéz ellenőrizni, hogy hová. Ekkor már július 29-ét írtak, az ellenfél karnyújtásnyira volt. Nem valószínű, hogy a hajókat a Tiszán felfelé indították volna, hisz Schlik a császári hadsereg balszárnyával július 23-án Csongrádot, 28-án Szentest foglalta el. A tiszai közlekedés 31 Uo. 803. sz. ss Csongrád megyei Levéltár (Hódmezővásárhely) II. 18/1848—49. sz. 33 Uo. 31 Szegedi Hírlap, 1849. 27. sz. július 20. 35 KLÖM XV. 731—732. 194
