Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Gilicze János: Földeák község áttelepülése 1845–46-ban

is elkészültek. Óföldeákon — az áttelepülés után már csak így említették — csak az urasági lakóházak, uradalmi épületek maradtak meg, továbbá a templom, amelyet Návay Károlyné hamarosan magtárnak alakított át.

Megállapíthatjuk, hogy a község lakossága a csereszerződés elfogadásával és az áttelepüléssel jelentősen megnövelte amúgy is súlyos terheit. Nehezítette a helyzetüket az is, hogy az országos és a megyei adókat ismétló'dő kérésükre sem engedték el, még csak nem is csökkentették.37 A Návay család is súlyos áldozatot hozott, de nem volt más választása. Érdekében állt, hogy jelentős ingyenmunkát végző jobbágyai ne széledjenek szét. A vármegye is támogatta az áttelepülést, hiszen az adókat csak rendezett körülmények között élőktől tudta behajtani.

Az új község helykiválasztása szerencsésnek bizonyult. 1853-ban, 1855-ben és 1866-ban újra víz borította el a határt, de az új Földeák megmenekült a pusztulástól. A meginduló Tisza—Maros szabályozások és töltésépítések, a Szárazér csatornázása lassan mentesítette a község határát is az árvizek csapásaitól.

87 CsmL Csanád vm. kgy. i. 1245/1846.

182